Hackerek európa körül

Kis várakozás után megérkezett BlueBug a hackerspacebe. Bemutatkoztunk, majd elbeszélgettünk vele az útról és a hack42-ről. Az ismerkedés után elindultunk vacsorát szerezni egy közeli arab snack bárba. Fejenként kijöttünk 5 euróból, ami jóval olcsóbb (és ráadásul nagyobb adag volt). A bejáratnál található egy bár, a folyosón régi számítógépek lógnak; a legtöbb működő állapotban. Volt régi macintosh, IBM gépek, telexgép, régi játékkonzolok, sőt még egy PDP-10 is. Jól felszerelt műhelyük van, hegyekben állnak az alkatrészek, szerszámok. A hely még egy saját rádióállomással is rendelkezik, persze csak neten "sugároznak".

Projeketek terén eléggé megszokott vonalakat követnek; arduino ide-oda, 3d nyomtató, telex twitter gép, rezgőmotoros fogkefe robot stb.. A túra után, a google maps és BlueBug segítségével megterveztük a másnapi útvonalat. Úgy döntöttünk, hogy először Utrecht megyünk, majd Haarlemet nézzünk meg; aztán pedig az Amsterdam-i szállást vesszük célba. Amsterdam belvárosában a nap 24 órájában fizetni kell a parkolókért, Utrechtbe pedig fizetős időszakban érkezünk úgy, hogy mindkét városban a P+R-es megoldást választottuk. A tervezgetés után, éjfél felé elindultunk BlueBug lakására.

Másnap reggel ~10 körül elköszöntünk és elindultunk Utrechtbe. Érkezés után a külvárosban letettük az autót és bevillamosoztunk a központba. A városban gyalogosan néztünk körül. Sajnos elsőre rossz irányba indultunk el, ezért elég sok idő eltelt a mászkálással. Láttunk pár szép templomot, szép épületeket, fapapucsokat. A séta után elindultunk Haarlembe, de sajnos ott nem találtunk parkolási lehetőséget, --- meg mivel Utrechtben elég sok idő elment --- ezért csak áthajtottunk.  

Amsterdamban megálltunk a szállás mellett és külön-külön kipakoltunk, hogy ne kelljen a parkolásért fizetni vagy a külvárosi parkolótól cipekedni. Miközben a kocsiban vártam láttam, hogy a hostel előtt pár srác éppen tolja a zöldet. Szerencsére nem velük kerültünk egy szobába, de ha a szobatársak csak városnézésre jöttek, akkor elképesztően szomjasak lehettek, mert fejenként több liter vizet pakoltak be. A szálló is kissé átvágott, mivel a lefoglalt 6 ágyas szoba helyett 8-asat adtak, amit szerintem a másnapi ingyen reggelivel próbálták kompenzálni. A szálláson ráadásul még az internet sem ment.  Miután kipakoltunk, letettük az autót a P+R-be és villamossal visszamentünk a hostelbe.

A városnézésre külön-külön indultunk el; Balázs hajótúrára akart menni, én meg inkább gyalogosan szerettem volna körbenézni. Balázs megvette a jegyet, de mivel nem találta, hogy honnan indul a hajó, ezért lekéste és ő is gyalog ment. Valahogy mindkettőknek sikerült elvesztenie magát a városban. Nekem kb 4 órába tellett a séta, amiből olyan 1 vagy másfél óra lehetett a visszavezető út keresése. A múzeumok zárva voltak, így csak az utcákat, tereket, házakat nézegettem. Kissé unalmasnak tűnt így a város; csak a nagyobb tereken zajlott az élet. Arra a következtetésre jutottam, hogy vagy egyformák kezdenek lenni a városok a sok utazás miatt, vagy aki Amsterdamban nem cuccol, annak unalmas az egész. Láttam számos coffeeshop-ot, a közelükben erős fűszag terjengett.  Az egyik, talán a leghangulatosabb hely amit láttam, egy olasz vendéglő-coffeeshop combo volt. Ezt úgy kell elképzelni, hogy az emberek olasz kajákat ettek (makaróni stb) és közben sodort cigit szívtak. A pincér is véletlenül néger volt aki éppen pihenőt tartott és közben a bejáratnál reggae stílusban énkelt.  

Balázsnak séta közben valahogy megint sikerült megtalálnia a piros lámpás negyedet. Én valahogy elmentem mellette, pedig ahogy néztem a térképen, a séta során csak egy utcára voltam tőle.