Hackerek európa körül

Hogy őszinte legyek eddig olyan szláv társadalmat akik nem az alkoholról vagy a háborúról voltak híresek még nem nagyon láttam, bár tény hogy elég sok ország és népcsoport van még hátra a számomra. Trieszt után elvékonyodik Olaszország és Szlovéniába léptünk át. Az autópálya matrica 15euró egy hétre, hasonlóan működik mint Ausztriában. ami azt illeti eléggé is hasonlít Ausztriához (hú vajon miért?).

Átléptük a határt és kb 10km-enként egy tábla emlékeztetett arra hogy Postoljna mellett található egy gyönyörű cseppkőbarlang amit érdemes megnézni. Kis hezitálás után, bár már meg volt beszélve a találka Ljubljanaban mégis csak a barlang felé vettük az utat. Előtte kis bevásárlás a Sparban, furcsa módon akármennyire nem magyar cég a TESCO, Auchan, Spar stb mégis kicsit megnyugvást nyújt az embernek ha ilyenbe keveredik, mert ismerősöbb a helyzet mint a Carrefourban vagy akármi másban aminek híre sincs itthon.

Később parkolás és indulás a barlanghoz, előttünk egy cseh és egy szlovák lány/fiú párocska szenvedett, mert diákok voltak de 26 múltak így nem volt olcsó jegy a számukra, mellesleg rengeteg szlovák rendszámú kocsi volt mindenhol. Végre belépést nyertünk a barlangba, először egy 2km-es úton kisvasúttal megyünk a szűk vagy éppen óriási termekben ahol vigyázni kell a fejekre, mert nagyon könnyen oda tudja csapni az ember ha akarja. Furcsa módon a cseppköveket nem szabad megfogni (evidens) mivel a bőrön lévő zsír réteg elég hosszú időre megakadályozhatja a mészkő lerakódását viszont a kisvasút érdekében ők lazán átvágtak több méteres átmérőjű cseppköveket stb...
Le a kisvasútról, több táblával jelezték a barlangban hogy oda sorolj amilyen nyelven akarod hallgatni az idegenvezetést. Itt volt szlovén, angol, német és olasz (nyílván ezek) és szlovák. Utóbbit kicsit furcsálltam, mert nem is szomszédjuk, viszont magyar sehol nem volt. Az angol tökéletesen megfelelt nekünk, nem is arról volt szó hogy magyar kellene, de azért mégis, ha már szomszédjaik vagyunk.

A barlang maga nevében csodás, érdemes mindenképp elmenni és megnézni, ráadásul a belsejében egy Humanfish nevű emberhal élőlény van, ami a barlangi körülményekhez igazodott. Semmi köze nem volt se a halhoz (max annyi hogy vizi állat) emberhez meg főleg... Érdekessége hogy 10évig el tud élni táplálék nélkül és olyan 100évig él. A barlang túra végén újra kisvasútra ülünk és indulunk a kijárathoz, de előtte elmondták hogy az egész barlangok egy földalatti folyó vájta ki amit ugyan perpillanat nem látunk, de a túra végén fogjuk. Kisvasútra felülve 500métert tettünk meg amikor óriási páratenger és olyan 20méteres mélységben kisebb vízesésekkel ott folyik a folyó. Nem volt egyszerű látvány, már csak ezért is érdemes bemenni a barlangba, ha a cseppkövek nem is érdekelnek senkit.

Ezután Ljubljanaba vettük az irányt, nagyobb forgalmi dugóba keveredtünk az autópályán de azért haladtunk. Megérkeztünk a hackerspace-be ahol ketten vártak minket, körbe vittek és elmagyarázták a projecteket és azt hogy mivel is foglalkoznak igazán. Ami azt illeti nem is igazán hackerspacenek titulálják magukat első sorban, mivel egy akármilyen diáktársulás alatt vannak és a helyet illetve még pár dolgot így támogatásokból kapnak, cserébe azért hogy számítógép múzeumot üzemeltetnek, előadásokat-oktatásokat tartanak illetve van egy kisebb ubuntus oktatótermük diákoknak is.

Furcsa érzés volt, de éreztük hogy kezdünk visszakerülni Magyarország közelébe. Természetesen nem arról beszélek hogy tudtuk hogy már csak 150km-re van a határ hanem arról hogy bár gazdaságilag és technológiailag odatett a keletnek a szocializmus illetve a háborúk, de a kultúrának nem igazán szabott határt. Még az északi népek teljesen gyakorlatiasak voltak és kerülték a tényleges bemutatkozásokat, kézfogásokat és mindent illetve nyugaton sem vitték ezeket túlzásba, kézfogást és beszélgetést nagyrészt nekünk kellett kezdeményezni minden másban is magunkra voltunk hagyva, itt kezdett megváltozni a helyzet. Mindenhol segítőkészek voltak, félreértés ne essen, szimplán különbözött az hogy ajánlásokat tettek vagy kérni kellett. Nem szándékszom megítélni melyik a jobb, én az utóbbihoz vagyok hozzászokva. De ugyanígy csak kicsit lightosabban meg van a különbség pl Miskolc és Budapest között is. Miskolcon alapvetően sokkal kedvesebbek és segítőkészebbek az emberek, viszont alacsonyabb az intelligencia átlagosan (ebben biztos vagyok) és a nem kívánatos személyek száma is magasabb.

Visszatérve a lényegre, hackerspace után bár a házigazdánknak Izi-nek dolga volt Domen vette át a gondunkat. Hackerspaceben még megkóstolhattuk a Burek-et, tészta túróval vagy mivel töltve, elég olajosan :) Érdekes gasztronómiai kirándulás volt, már hallottam róla és jó volt úgy megkóstolni hogy bár nem terveztem olyat enni mégis tudtam hogy egyszer akarok. Amiben pedig biztos voltam az a lóburger. Nemzeti kajájuk vagy valami ilyesmi, mivel Domen sem látott sehol még a világon, pedig úgy tűnt ő is járt már pár helyen. Szóval lepakoltuk a cuccokat Izi lakásába majd belecsaptunk az éjszakai életbe :) Meglátogattuk a legközelebbi lóburgerest ahol kikértük a hamburgerünket. Ízben nem igazán találtunk különbséget, ugyanolyan volt mint egy sima hamburger a különbség talán az hogy elég nagy volt, bár olyat még tud szerezni az ember ha akar és a húspogácsa pedig lóhúsból készül. Lenyomtuk amennyire bírtuk és kicsit beszélgettünk.

Előkerültek az atomerőművek, a globalizáció a szlovák-szlovén rokoniság mivel rákérdeztem hogy mégis miért van itt ennyi szlovák rendszám, de állítólag a szláv nyelvrokonságon kívül nem tudnak sok minden másról illetve a nyelvekben van sok hasonló szó, de a jelentésük teljesen más. Domen ráadásul python kóder és finneknél is dolgozik jó pénzért. Mesélte hogy minden nagyobb tömb alatt Helsinkiben van egy atombunker amibe az egész népességet el tudnák szállásolni és olyannyira fel vannak szerelkezve hogy 2-3évet lazán ki tudnának húzni lent. Hát van pénz szarásig ott északon úgy néz ki :)

Később elnéztünk egy nem olcsó ír sörözőbe ahol a Human fish nevű helyi sört akartuk kipróbálni, de sajnos nem volt raktáron így nem lett belőle semmi, következő sörre a főutca közelében került sor majd hazaindultunk.

Következő napon elég sokáig aludtunk illetve neteztünk majd egy lóburger után a városba indultunk szétnézni. Eleredt az eső hogy meg legyünk bénítva természetesen, majd szerencsére nem sokkal később el is állt. Szlovéniáról nem árt tudni hogy 2millió lakosa van és Ljubljanaban csak 350ezer él, ez pluszban szimpatikussá tette számomra az egész országot. Ezen a napon Domen nem ért rá sajnos, mivel a születésnapját ünnepelte. Elsőnek a város közepén lévő erdőt néztük meg egy félóra-óra erejéig, majd a főutcát és mentünk vissza intézni a holnapot.

Az autót fel kellett tölteni illetve bevásárolni sem lett volna rossz, így felhívtam Izi-t hogy segítsen benne. Végülis egy skateparkhoz kellett mennünk az autóval ahol fel tudtuk tölteni este az autót illetve kiküldött a külvárosba ahol a boltok nagy része volt található hogy ott nyugodtan tudunk vásárolni elég választékosan.

Beávásárlás, autót felkötöttük az áramforrásra majd mentünk a szállásra. Alvás és reggel indulás. Hamar el is értük a határt ahol rádöbbentünk elég hamar hogy otthon vagyunk, mert még normális helyeken az autópálya elején a határnál van autópálya matrica bódé, itt persze nincs. Autópályamatrica az kötelező, viszont venni sehol nem tudsz. 30km kocsikázás után végre egy tábla hogy arra található, 2km kitérő de sebaj, megtettük, igen ám, de bankkártyás fizetés nem lehetséges, viszont eurót elfogadnak kb fele annyiért... szóval jó drágán lett végül matricánk, mivel egy forintunk sem volt. Majd ugyan ez történt Hatvannál a pihenőben állított étteremnél is.

Borsod megye táblától (de tényleg, méterre pontosan onnan) olyan esőbe cseppentünk, hogy hihetetlen volt. 3méternél tovább már a felfestést elmosódva sem láttuk. Miskolcra érve hál istennek ez mérséklődött így már csak csepegő esőben kellett kipakolnunk.

Végre itthon voltunk.

1nap híján 1hetes késésben voltunk a postok megírásával, de ez volt az utazásról szóló legutolsó valószínűleg.

Az LPG-vel olyan 100 000Ft felett spóroltunk és 8300km-t tettünk meg. 11országban jártunk a 14tervezetett helyett és Olaszországot sem úgy jártuk be ahogy szerettük volna, de mindenképp megérte a dolog.
Abból mindenképp érdemes tanulni, hogy ha különleges dolgokra van szükség külföldön, mintpl LPG akkor előre kell felírni a címeket, mert sajnos erre a navigációs szoftver sem képes még hogy kínálatot adjon egy benzinkútra. Keresni meg hosszadalmas, unalmas, ideg-és időölő. Ezen felül ugyanígy nem érdemes szállásokat keresni irl, inkább foglalni kell és előre, minél hamarabb ahogy lehet.

Az út alatt egyedül a generátor halt be, az 16500Ft volt :) A kötött Cisco szart sem ért szépen fogalmazva, bár legalább haza tudtuk volna hozni a kocsit vele, ennyi haszna volt.

Velencében pozitívan csalódtam. Jártam már ott gyerekkoromban kétszer minimum, de a bűzön, kis utcákon és a hidakon kívül egyedül a telefonkártyákra emlékeztem. Mint kiderült Velencének is elég sok része van, a leghíresebb a sziget, St. Lucia. Mi Mestrén találtunk szállást, így már olcsónak gondoltuk, hiszen kb a felét fizettük az előzőnek. A recepciósok nagyon segítőkészek voltak illetve biztonságtudatosok, mivel a wifi pw kb 16-20karakteres volt elég nagy entrópiával rendelkezett. Kértem kis információt a belvárosról, lepakoltunk és megnéztük neten, hogy hol is lehetne venni töltőt a kocsihoz. Elindultunk gyalog de 1,5óra séta után meguntuk a dolgot, mivel semmivel nem jutottunk előrébb, egy szervízben azt mondták hogy ideadják a töltőt 5euróért 1napra. Ezzel az üzlettel annyi volt a gond, hogy holnap is van nap és nem egyszeri alkalomra kell valószínűleg sajnos. Végül is belöktük az autót és végigjártuk a várost, majd az Auchan mellett találtunk egy nagyobb autókellék üzletet ahol megvettük a legolcsóbb töltőt, mivel kis teljesítményű akksi van a gépben, nem is kell ennél több. Két fokozatos, nyuszi fokozat meg csiga fokozat az extra kedvéért. Kocsit és a töltőt visszavittük és letettük, irány a vasút állomás.

A vasútállomás elég közel volt a Hotel Columbohoz, 10perc séta. Jegyet kellett vennünk, hogy eljussunk St. Lucia-ra, csak hogy a papírt amin rajta volt ez a név nem hoztuk, így nem voltunk biztosak a dolgunkban. Beálltunk az automatákhoz (gyorsabb mint a sor ami a pénztárosokhoz vezetett) ahol elég érdekes windows command line-ok voltak a képernyőn. Mellettünk lévő csóka viccesen megjegyezte hogy olasz szoftver, majd mondtam hogy a magyar is ilyen :) Közölte hogy nem működnek, azért vár ő is az egyetlenre ami működik. Végülis nekünk működött a dolog, csak nem tudtuk hova kérjük a jegyet. 3db Venice lehetőség volt, gondoltam ha már ilyen jól összebarátkoztunk az ismeretlen fószerral megkérdeztem hogy mégis hova kérjük a jegyet. Mire ő rávágta hogy Venice simán, én a St. Lucia-ra szavaztam mert valami St derengett, Peti szerint meg épp ott voltunk (nyílván nem, mert tudtam hogy Mestre ahol állunk). Igazából szerintem teljesen mindegy lett volna, mert településen belülre szólt volna a jegy 1óra időtartamra, szóval arra mentünk volna bármelyikkel amerre akarunk. A fószer azt is közölte hogy gyalog is tudunk menni és nincs messze (dehogynem...) vagy busszal, mert az gyorsabb (abszolút nem igaz). Vicces kedvében volt, de nem értékeltük. Végülis odajött egy helyi alkalmazott és közölte hogy nem lehet itt oda jegyet venni, menjünk az információba vagy ide vagy oda, de semmiképp se itt vegyük a pénztárnál a jegyet. WTF???

Kimentünk, megkérdeztem a rendőröket mit gondolna, és visszaküldtek. Beálltunk a sorba, kértük a jegyet és gond nélkül megkaptuk. Emeletes vonat, 10perc és St Lucia. Sajnos Velence nem egy Párizs itt legomboltak némi pénzt a helyi térképért, sajnos nincs túl sok üzleti érzékük illetve használhatatlan is volt amit adtak, mivel semmi nevezetesség nem volt rajta jelölve.

Végül elmentünk a Szent Márk térre és vissza. az úton elég sok helyet láttunk sok érdekességgel. Visszafele már meg volt a jegy, de bizonytalanok voltunk melyik vonatra szálljunk, kis segítséggel kiderült hogy mindegyik jó nekünk (nyilván, mivel más merre nem visz sin). Vissza a szállásra, beparkoltunk az ablakunk alá ahonnan hosszabbítóval töltöttük az akksit egész este nyuszi fokozaton. 2db meleg belga sör mellett elég szépen becsíptünk. Nem csak melegben hat a sör, hanem a meleg sör is hasonlóan hat...

Reggel nagy örömünkre indult a kocsi ahogy kell, pakolás és indulás Ljubljanába. Megnézem a térképet, éppen útba esik Trieszt is, így oda is benéztünk.

Trieszt egy nagy Budapest tengerrel az oldalában. Megszokott nagyváros, nagy séta, az összes bolt zárva 1től fél5ig. A parkolás volt érdekes, mivel a parkolóban le kellett adni a kocsi kulcsot is, ami nem igazán tetszett de végül belementünk. Szép város, de tényleg nem egy nagy extra amit láttunk belőle. Viszont eléggé hegy mellé van orientálva, oda vissza út olyan 30-40fokos emelkedőn-lejtőn tettük meg :)

A szállásunkat Genovába foglaltuk, de mint kiderült abszolút nem ott volt hanem olyan 20-30km-el odébb egy hegy oldalában. A hostel eléggé hasonlított egy diákszállóhoz, de az ágyainkban elég jót tudtunk hál'istennek aludni. Furcsa olasz szokás hogy nem adnak takarót csak két sima paplant amivel az ágyat takarod le illetve magadra húzod a másikat. Bár tényleg meleg van, de egy esősebb napon nyitott ablakkal ez kevésnek bizonyulhat. Reggel elhagytuk a szállást és Veronának indultunk, viszont Genovát sem akartuk kihagyni így megnéztük azt is.

Belvárosban könnyen találtunk parkolóházat ahol le tudtuk rakni a kocsit, bár elég furcsa volt, mert olyan szűkösen építkeztek hogy az oszlopok között alig lehetett manőverezni és itt nem a parkolásról beszélek. Nagyobb autó nem is fér be a parkolóba... A belváros is hasonlóan volt megépítve, szűk utcácskák viszonylag magas épületek. Ki is jutottunk a tengerparthoz illetve a kikötőbe ahol sok fekete ember árulta feketén a portékákat. Peti elgondolkozott hogy vesz egy övet de mégsem tette.

Visszaindultunk egy jó adag sorbet társaságában a kocsihoz majd fizettünk és leléptünk Veronába.

Út közben még meglátogattuk a Garda tavat is, ahol jó olasz szokáshoz híven minden zárva volt, úgy kellett keresni helyet ahol esetleg ehetünk valamit. Természetesen én valami "különlegességgel" éltem, még Peti pizzázott. Ő járt jól :) Halál éhesek voltunk, ő kvázi jól lakott, én a király rákjaimmal a kiváncsiságom tudtam csak elnyomni. Érkezésünkkor kirobbantottunk egy nemzetközi konfliktust is. Hitvallásom itthon az utakon mindig az volt, hogy az öregekkel és a nőkkel van csak a probléma. Ha valamilyen életveszélyes mutatványnak vagyunk szemtanúi, elmondom ezt, majd meglesem ki is tette igazából és 99%-ban bejött eddig a jóslat. Jelen esetben épp éttermet kerestünk amikor befordultunk egy elé. Egy sávos oldalutca, csak a parkoláshoz megvalósítva, amiből 45fokos szögben álltak a parkolók. Pont úgy mentünk, hogy megfordulunk vagy balra hátra betolatunk egybe. Lassan elértünk a parkolókat a baloldalunkon amikor az egyikből elénk tolatott egy olasz nő (természetesen jól látta hogy ott vagyunk és tudta hogy nem neki van elsőbbsége), ez van nem otthon vagyunk megtörténik had jöjjön. Kitolatott, majd elindult abba az irányba amibe mi is szerettünk volna. Végül is nem is volt rossz, hiszen lazán beálltunk volna a helyére, mert pont parkolót kerestünk, csak hát most jött a hideg zuhany. Elé is kijöttek ahogy ő elénk, persze ő rögtön felháborodott ezen. A vicc kedvéért, egy román nő volt (halmozottan hátrányos helyzetű, aki tudja milyen Romániában a forgalom az megérti...) aki egy hosszabb bmw-vel egy 135fokos fordulatot tett és pont szembe akart velünk jönni. Nem láttam és nem is értettem, hogy hogy került ebbe a pozícióba, de egyben a pozícióján kívül biztos volt, ő nem fog tolatni vele. Szóval ketten álltunk vele szemben, ő nem mozdult meg csak mutogatott, az olasz nő dettó, mire idegesen elkezdett az olasz tolatni, pont neki az orrunknak, majd nekünk kezdett el mutogatni. Én hátratolattam, pont annyira hogy a román kiférjen mellettünk (üres parkolóhely stb, tökéletes el tudott volna kormányozni). Természetesen a román maradt makacs, ő hátra akart tolattatni minket teljesen, még 30méter után kifordulhatott volna az útra. Elég szomorú hogy 10milliós autóval se tolat nem tud, se kanyarodni. Végülis meguntam a mutogatást, beálltam oda ahova a románnak kellett volna, hogy majd ők megoldják ahogy akarják, alapból mind a kettővel szembe elsőbbségem volt, nem értem minek kevertek bele a hülye játékukba. Na ez teljesen kiverte a biztosítékot náluk, egyre idegesebben mutogattak, majd a román nő elérte a célját, így az olasz eléggé hátratolatott, mi meg indultunk az üres parkolóba. Balra hátra tolatnék, amikor észreveszem a visszapillantóba, hogy az olasz beállt a seggembe és nem engedi hogy beálljak végre 5perc után. Meguntam kimentem az utcából hagytam kikanyarodni, gondoltam végre ezután ha egyedül leszek az utcába esetleg sikerül beállnom. A terv sikerült is, a vicces az egészben az volt hogy az olasz nő egy kutya lehetett, mert mint a kutyák amikor látják hogy távolodsz elkezdenek ugatni, ő ugyanezt csinálta a dudával, amikor szabad volt az útja elkezdett dudálni...

Veronában nem nagyon tudtunk szállást találni előző éjszaka neten, csak valami privát oldalon és jó drágán. Nem baj, belementünk a dologba, így 80eurót fizettünk egy éjszakáért ketten. Az út elején rájöttem hogy egy nyugodt éjszaka drágábban sokkal olcsóbb mint egy olcsó rossz éjszaka, szóval igyekeztünk privát szobát 2ággyal szerezni, szerencsére Peti is hasonlóan vélekedett. Meg is érkeztünk a szállásra, ahol a "portás" egy macbook pro-val várt minket és épp két jánykával beszélgetett. Megkérdeztem hogy parkoló van-e, mire közölte hogy csak az utcán és fizetős. Láttam hogy wifin netezik, maximális térerő, a csajoknak is oda adta a gépet facebookozni, szóval megkérdeztem hogy van-e internet amire a válasz egy nem volt. Szóval az út legdrágább szállásáért fizettünk épp ahol se net se parkoló nem volt.

A városban Rómeó és Júliának kb se hírét se hamvát nem láttuk, egyetlen egy butik nevén kívül, pedig szétnéztünk. Volt egy mini "kolosszeum" pár sphinx utánzat és a belváros. Kerestünk egy kívüleső pizzériát ahol plusz feltétbe sonkát kértem és bacont kaptam ráadásul olyan áron mint a pizza volt kb. Jó tudni hogy minden olasz helyen felszámolnak szervízdíjat és előre nem említik annak a mértékét. Szóval olcsó pizzából viszonylag drága lett, ami nem lenne probléma ha tudná az ember mivel számolhat előre.

Idő közben a kocsival is akadtak problémák. Nem elég hogy oda lett vágva a gázcső amire azt hittük hogy tönkrement, hál istennek mégsem. Most nem indult be a kocsi. Indítómotor nem rég volt cserélve, akkumulátornak jónak kellene lennie hiszen mindent ment róla és amúgy is semmi gond nem volt eddig vele. Ötleteltünk, de maradtunk annál hogy reggel majd betoljuk :) Nem elég hogy se parkoló és ezért kelni kell 8kor hogy vegyünk parkolójegyet, se nem indul a kocsi se net nincs, még kaptam egy mailt is hogy Írországban félreértették a jelentkezésem (nem értem hogy hiszem többször leírtam nekik mindent, igazából csak baszták elolvasni) így nem biztos hogy mehetek oda tanulni. Szóval az egész nap eléggé csődnek tűnt.

Két búza sör társaságában és 1órás haxolás eredményeképpen felnyomtuk a helyi fizetős wifi szolgáltatót így ingyen ment a net. Bár igazából csak max cloneozás volt, szóval ment a civakodás a packeteken, hiszen mindig az dönt a packet és a kapcsolat sorsáról akihez hamarabb odaér.

Reggel kelés és indulás. Kocsit betoltuk, úgy beindult. Gázzal előszeretettel lerobban ha sokáig van benyomva a kuplung (minőségi munka fiúk!!) szóval óvatosan kell vele vezetni városban pl. Autópályán két kapu volt, belépő és fizető hál istennek sikerült mind a kettőnél lerobbanni Peti nagy örömére. Egyik a saját bénaságomból fakadt (nem volt elég a gáz a dugóban a 26. gázféknél) a másikat pedig a gáz viszontagságai okozták. Utóbbinál kiderült hogy az akkumlátor helyett valószínűleg a generátor a hibás, mert semmit nem töltött a gépbe. Kis segítséget kérve az emelkedőn sikerült berúgni a masinát, így folytattuk az utunkat Velencébe.

A Toulouse-Nice útvonal eléggé hosszúnak bizonyult, ráadásul Nice-ben nem találtunk elfogadható áron szállást, ezért félúton megálltunk vadkempingezni. A sátrat a Carry le Roulet nevű falu melletti hegyes völgyes területen vertük le. Balázsnak rögtön megtetszett a hely, hiszen kellemes fenyőszag áradt mindenből. A vadkemping Franciaországban elvileg tiltott, de tudomásunk szerint nem nagyon bűntetik a dolgot. Balázs mégis egy kicsit ideges volt, ráadásul, amikor elindultunk a sátornak kiszemelt hely felé, sikerült kifülelnünk, hogy a völgy melletti úton megállt egy autó, amiből kiszállt két ember. Viccelődve mondtam Balázsnak, hogy biztos a rendőrség az, akiket az elhaladó autósok figyelmeztettek. Szerencsére csak wc ügyek miatt álhattak meg, mivel a völgybe már nem követtek minket. Felállítottuk tehát a sátrat, ami nem volt egyszerű, tekintve, hogy az egész völgy eléggé sziklás volt. Lefekvés előtt megnéztünk pár részt a 'Dokik'-ból, majd egy mókusszerű, macskaüvöltésű állat közeledő hangjára aludtunk el.

Másnap reggel, miután már félig összepakoltunk, két biciklista tekert végig a völgyben. Köszöntünk nekik összecsomagoltuk a sátrat és tovább indultunk Nice felé. Érdekes nevekkel rendelkeznek a francia települések. Toulouse felé átmentünk Condom-on; a Marseillebe vezető úton pedig Fos városán. Fos hűen tarja magát a nevéhez, mivel az itt, és a Marseilleben található gyárak teleköhögik fekete füsttel a levegőt, amit már messziről érezni lehettett. Ezek mellett még erős benzin és pb-gáz szag terjengett.

Nice felé, Cannes előtt az út eléggé szerpentines kacskaringós hegyes völgyes volt. Elég sok időbe tellett, még átverekedtük magunkat ezen szakaszon, mivel jó darabig előttünk egy lakókocsi szenvedett sqrt(2)-vel. Cannes-ban sikerült Balázsnak rossz útra tévednie. Egy kereszteződésben rossz irányba kanyarodott és így felmentünk az autópálya visszafelé vezető ágára. Oda-vissza kb. 26 km-nyi üzemanyagot vesztettük, plusz az autópálya használatért felszámolt 2x1.8 eurót, mivel visszafelé már nem akartuk bevállalni a szerpentineket.

A Myrysben az egyik tag szerint Nice a gazdagok városa, Monte Carlo pedig a hercegeké. Nem tudom, hogy mi teszi, de Franciaországban a nagy városokban érdekes vezetési stílust vesznek fel az emberek. Niceben is többször majdnem összetorték az autónkat. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy sokan robogóval járnak (és elég pofátlanul vezetnek), mert autóval szinte lehetetlen gyorsan haladni. Balázs vezetési szempontból el is nevezte Nice-t a majmok városának.

Niceben lementünk a Cote de Azzurre partra, ahol fürdőztünk egyet. A tenger itt tényleg gyönyörű kék színeket ölt. Kis úszás, napfürdőzés és csirekefalatozás után visszaindultunk az autóhoz. A parkolóban Balázs felment az autóért, amíg én fizettem. Véletlenül sikerült rossz helyre tennem a kártyámat a parkoló autómatába. Szerencsére a parkoló őr ki tudta nyitni, így, bár kicsit megviselten, de visszakaptam a kártyát. Legalább láthattam a belsejét az autómatának. Érdekes, hogy ezen is Windows fut.

Kis autózás, majd megérkeztünk Monte Carloba. Főleg az autóból néztünk szét, mert a genovai szállásra 23:00 előtt oda kellett, hogy érjünk.  Megnéztük kívülről a híres kaszinókat, megkerestük és végigmentünk a f1-es hajtűkanyaron. Amikor elindultunk Genovába, az iGo 22:45-ös érkezést jósolt. Út közben elszáguldott mellettünk egy sárga Lamborghini; ő valószínűleg hamarabb ér Genovába. A versenyidőnket tartani tudtuk, bár néhány genovai útra, ahol legfeljebb 60-al lehetett haladni, mert olyan kacskaringós, az iGo 100-as tempóval számolt. Így is sikerült az érkezési időből lefaragni 3 percet. A hostel hírdetésével ellentétben nem Genovában, hanem egy Genova melletti városban, Monocesi-ben volt. Bepakoltunk a szobánkba és megterveztük a további utat.

Megérkeztünk tehát Toulouseba. A hackerspacet kicsit nehézkesen találtuk meg, mivel a Spike által megadott cím, az egyik tagnak, Alexnek a címe volt. Elméletileg ő adott volna nekünk szállást éjszakára, de később kiderült, hogy a hspben alszunk. Pár sms után már megvolt a helyes út. A Tetalab a Mix'Art Myrys kollektív művész tanyán kapott helyet. A műhely tulajdonképpen egyetlen konténerből áll (a srácok biztos szeretik a Solarist), mégis jópár aktív taggal rendelkeznek. Amikor megérkeztünk, Alex még nem volt ott, ezért leültünk kicsit netezni a Myrys wifijén.  Mint később kiderült, a Tetalab tagjai ~2010. Októberében saját non-profit internetszolgáltatót indítottak TetaNeutral néven. A Myrysbe üvegszálas optikán keresztül érkezik a net, így már érthető volt a felhasználóknak kiosztott 20mib-es szimmetrikus csatorna.

Várakoztunk kb. fél órát, majd elindultunk a toulouse-i űrváros felé. Toulouse belvárosát nem igazán néztük meg, mivel kezdett elegünk lenni a városközpontokból. Minden város kezd ugyanolyan lenni, egy-két érdekesebb látnivalótól eltekintve. Ezért döntöttünk úgy, hogy az űrvárost nézzük meg. Az űrváros egy űrtechnológiával foglalkozó téma park. Útközben kaptunk Alextől egy smst, hogy megérkezett a hspbe. Sajnos már egy ideje úton voltunk, ezért folytattunk az utunk a park felé. A parkba "későn" érkeztünk meg, már csak 2 óra volt a zárásig, ezért félárú jegyet kaptunk. A jegyárúsító pultnál ulő csaj szerint legalább 5-6 óra kell a park végigjárásához, a kiállítások elmélyült szemléléséhez.  Nekünk sikerült "elmélyülten" kb.  1 óra alatt végigjárni, bár a legtöbb kiállítás, ami talán érdekelt volna zárva volt. Csalódásunkra az egész hely a gyerekekre volt kihegyezve, így nem nagy élményt jelentett számunkra a rakéta összerakós játék vagy a holdjárós séta. A parkban eltöltött óra után, visszaindultunk a hspbe. Itt találkoztunk Alexel és Pierre-el. Alex megmutatta nekünk a hsp konténerét. A műhelynek jelenleg két nagyobb projektje van: az egyik egy lézervágó-nyomtató eszköz, a másik pedig egy régi, valami francia telekommunikációs eszköz (számítógép) feltuningolása volt. Pierre it-security szakemberként dolgozott, így könnyen találtunk közös témát vele. Pierre éppen a munkanélküli "szabadságát" tölti; Franciaországban ugyanis a munkanélküliek, ha legalább 3 évet dolgoztak, még 2 évig megkapják a bérük 80%-át az államtól. Kis beszélgetés után, kimentünk vacsoráért Pierre-el a közeli arabos kajáldába egy kebabra. Csak olyan parkolót sikerült találnunk, ahol elég magas volt a patka és sajnos a kocsi is eléggé alacsony, ráadásül a gáztöltő szelepet is alacsonyra tették a konverzió során, ami így a kocsi aljától kb. 10-20cmre kilóg. Induláskor sikerült odaverni a szelepet, aminek következtében elkezdett szivárogni a gáz. Szerencsére az autó benzinnel is megy, így vissza tudtunk menni vele. Pierre-t megnyugtatta Balázs, hogy az autó nem fog felrobbani, de visszafele még így is eléggé nyugtalanul viselkedett. A hspben utána néztünk, hogy mi romlott el. Balázs szerint csak a tankhoz vezető rézcső sérülhetett meg és a cső kicserélése valószínűleg nem lenne túl drága. Pár óra fejtörés után úgy döntöttünk, hogy megvárjuk a Hétfőt (Szombaton érkeztünk) és elvisszük szerelőhöz a járgányt. A probléma miatt, tehát két éjszakát töltünk el Toulouseban. Az idő fogytán van, Balázs szeretne mihamarabb hazaérni, ezért kihagyjuk Spanyolországot. Szerencsére a hsps srácok mindenben segítőkészek voltak. Az egyik tag javasolta, hogy menjünk Nicebe és Monte Carloba. A nap hátralevő részét a színpad mellett töltöttük pár tag és néhány sör társaságában. A nap végeztével végül egy piros, vendégeknek kialakított konténerben tértünk nyugovóra. Jól esett a másnapi 12-órai kelés, végre aludhattunk egy jót. A következő napot a műhelyben pihenéssel töltöttük, délután kiugrottunk még egy kebabra, most már Pierre kocsijával. Másnap elvittük szerelő(k)höz a kocsit, kb. a harmadik helyen tudtak hozzászólni a témához. Az úriember kézzel visszafeszítette a csatlakozót, meghúzta a csavarokat, rápillantott a csőre és azt mondta, hogy minden rendben. Jött egy próba töltés és tényleg rendben volt. Visszamentünk a Myrys-be, megettük életünk legrosszabb mikrokajáját, visszapakoltunk a kocsiba és elindultunk Nice felé.

Párizst elhagytuk végre, bár a hely és az emberek ahol laktunk nagyon rendesek és segítőkészek voltak, de a közlekedés kiakasztott minket. Elindultunk La Rochelle irányába a nyugati tengerpartra kicsit fürdőzni, bár elég messze volt, tudtuk hogy autópályák nélkül nem egy napos project lesz. Szállásunk nem volt sehol, így csak mentünk a nyugat felé, az  óceán reményében. Toursba megálltunk, 1óráig kerestünk LPG-t met az auchanban nem lehetett pont azt tankolni, majd végre egész napos keresgélés után találtunk mobilgrillezőt, doboz-faszén-petró-állvány valami 5euróért. Vettünk némi húst és utaztunk tovább. A semmi közepén ránk sötétedett így jónak láttunk letérni az országútról valami nevenincs útra. Ez olyan jól sikerült, hogy máris jobbnál jobb helyek kínálkoztak a kempingezésre, egyetlen egy probléma volt, hogy tovább hajtva a boros pincék mellett volt egy település is, ami egy kis falunak tűnt a sötétben. Ennek nem örültünk, mert elég valószínű, hogy onnan is járnak dolgozni az emberek és az út mellett nem lenne jó ha meglátnának.
Végül találtunk egy szuper helyet, 3pince mellett a hegyoldalban. Már elég rég óta nem voltak gondozva azok a pincék, útról is épp nem lehetett belátni, így hát tábort vertünk. Pár láthatósági teszt, kis gyomtalanítás és sátor állítás. Pár belga sör mellett meggyújtottuk a grillező cuccot, ami alig akart parázslani és végig a sütés közben is petróleumos füst szállt belőle. A csirkeszeleteink sem lettek a legpikánsabbak így. A petróleumos füstölt íz eléggé rontotta a fine dining élményt :)
Reggel 8kor keltünk, kezdtek az autók indulni a munkába, így pakoltunk. Az autó végig az út mellett volt, szóval elég feltűnő hogy egy magyar rendszámos corsa valahol ott csövel látszólag érthetetlenül. A távozásunkkor egy 60as éveiben járó öregember jól meg is bámult a kocsijából.
Ezen a napon el is értük La Rochellet, ahol 1órát engedélyeztünk magunknak a homokos-kagylós parton. A víz elég mocskos volt, meg milyen meglepő de sós is, élmény megvolt mindenképp, kis napozás és lubickolás és tovább az útra.
Egész nap utaztunk, elértünk Bordeauxba ahol ismét nem volt szállásunk, mert eddig netünk sem volt, foglalni sem tudtunk. Beültünk a mekibe elfogyasztottuk a 1337. french friest is, amivel a mai napig ki van már a tököm (/*spoiler alert*/ pedig épp Velencéből írok, kicsit el vagyunk maradva). Lényeg a net volt, felírtuk a címeket és elmentünk vadászni, neten foglalásban nem bíztunk mert nem a bevállt oldalakon jöttek be a dolgok. Első hotelben közölte hogy 2perc múlva zár és döntsük el mit akarunk. Gondoltunk ha nem dolgozik a pénzért mi sem maradunk ott, szóval mentünk tovább. Végül a külváros külvárosában találtunk egy hotelnegyedfélét ahol egy hajót imitáló hostel/hotelban kopogtattunk szállásért, de nem volt már hely, megteltek. Megkértem a usert hogy had használjam a netet még Peti elmegy a többi hotelbe vadászni, aki készségesen segített és megengedte hogy használjam. Épp kempingeket kerestem amikor megkérdezte hogy maradunk-e mégis, mert valaki nem jött és szerinte nem is fog jönni.
Megkaptuk a legzajosabb szobát, ami elég kicsi is volt, ráadásul nekem takaró helyett egy pokróc jutott, mindezt elég borsos áron.
Reggel keltünk és indultunk a “We make porn”-os matricák hazájába, Toulouseba a Tetalabba.

Na az ide vezető út nem volt egyszerű. Egyrészt teljesen kezdek belefáradni az utazásba, nem azért mert megerőltető, hanem inkább unalmas. Amikor elkezdtem vezetni tanulni, annyira rá voltam fagyva a “feladatra”, hogy el sem tudtam képzelni hogyan tud valaki elaludni vezetés közben. Na most már lassan nekem ez nem akadály, elég sokszor sikerül azon kapnom magam, hogy nehéz a szempillám. Nem kell hozzá reggelente csak olyan 50km és beleunok az utazásba... Ez is történt odafele úton, már Franciaország javában, ezért meg is álltam pihenni, majd 5-10perc pihi után indultunk tovább, felvettük épp a forgalom ritmusát, nagy villanás. A faszom, megint lefényképeztek valószínűleg szóval ez a 3. bünti amit eddig összeszedtünk a túrán. Reméljük innen sem küldenek semmit, vagy pedig a gatyánk is rá fog menni... Természetesen ezt sem érzem jogosnak, mert nem szándékosan hajtottam gyorsan, de hát megint csak az elfogult énem beszél.
Már Belgiumban és Hollandiában is feltűnt hogy nincs vagy nem tartják be a jobbról előzni tilos szabályt, de az biztos hogy ilyen Franciaországban nincs. Az ember nem is értékeli addig amíg rá nem jön ez mennyire is hasznos otthon. Szörnyű ha az ember próbál kikecmeregni a belső sávok valamelyikéből és hirtelen csak azt veszi észre hogy jobbról balról előzik... Persze itt nem a sztandard 2sávos autópályákról beszélek hanem a gyakori 4 esetleg 5sávosokról. Gondolná az ember, hogy a külsőben vánszorog aki akar, és minél beljebb annál gyorsabban halad a sáv, de nem teljes káosz és összevisszaság, mindenki ott cikáz ahol akar.
Két dolgot megjegyeznék itt: Németországban az autópálya NINCS mindenhol lekorlátozva táblával, sőtt... Ezen felül a határnál az autópálya sebessége korlátozva van a táblán legalábbis 130km/h-ra, szóval a korlátlan sebesség sem tudom honnan eredendő urban legend.
Másik, Franciaországban nem minden autópálya fizetős, akad jópár ami nem. Luxembourgból kb végig ingyenes Párizsig.
Ki hallott már az autópályán lerobbanó cigányokról, akiknek nincs pénze benzinre és ezért mindenféle arany kacatot árulnak olcsón, mert megszorultak? Na az országúton lerobbant bmw mellett hajtottunk el, amikor szó szerint beordított az ablakon még 100km/h-val mentünk, ezért megálltunk hiszen segíteni jó dolog és nagyon úgy nézett ki mint akinek szüksége lenne rá. El is indult felénk, bár nem tudtuk miben segíthet egy régi opel corsa egy lízingelt új bmwnek, illetve a language barrier is elég nagy lehet ilyenkor. Mindenesetre kiderült hogy a roma származású úriember Bulgáriából származik és tud annyit magyarul hogy “Jó napot”. Illetve kifogyott a benzine és aranygyűrűjét adná nekünk a bankkártyánkkért. Jó üzlet volt, nem éltünk vele és tovább hajtottunk. Út közben akadt még egy ugyanilyen, annak már nem álltunk meg.
Párizsba érkeztünk, autópálya lehajtó és az agyamat kerestem mert valahol eldobtam a sok paraszttól. Igen hallottam róla, hogy kézifékkel ne parkoljak, mert össze lesz törve az autóm, de az ami itt ment, az hihetetlen volt. Azt hittük Indiába érkezünk és nem a bőrszín miatt, hanem a vezetési technikák. Lehajtó két sávos, de mivel befér egy harmadik sáv is, ami természetesen csak a dugót növelte, lett is rögtön. Mindenki ment ahova látott, sávok nincsenek felfestve, mert minek. Mi mentünk ahol a többi, majd nem probléma hogy olyan sávban volt a furgon ami nincs, illetve ő mögöttünk is van egy méterrel, ő majd bejön elénk, ha rajtunk keresztül kell akkor is. Körülbelül kétszer akarta oldalba törni az autónkat, mire rájött, hogy elég közel van ha 3cm-re van az orra az oldalunktól és megállt. Majd egy motorosnak ment neki egy másik ugyanolyan furgon a másik oldalunkról. Óriási dugó, 1órás döcögés az 5-10perc helyett, minden autó horpadtan vagy törve. Dugókat csak úgy gerjesztik, mert a sávokat nem tartják, kereszteződésekbe direkt beállnak, így semelyik oldalról nem halad a forgalom, mindenki csak dudál, ráadásul sárga lámpa sincs zöldre váltáskor, így nem tudni mikor váltott zöldre ha elbóbiskol az ember.
Végre megérkeztünk az utcába a La Loop hsp-hez, ahova nem tudtunk bejutni, majd jött egy tag akit megkérdeztem és tényleg tag volt és beengedett. Ez a hsp is mint a többi ideiglenesen bérelt helyen van, félév max 1év múlva költöznek. Elég érdekes megoldás, 4-5szintes épület, ami belülről zárt térben lépcsőházhoz hasonló konstrukcióként van megépítve. A hsp az 1. szinten volt, de le lehetett látni illetve szólni a 0. és -1. szintre is.
Ebben a nyílt térben a gépek püfölésén és a beszélgetésen kívül nagyrészt csak a fű szívásával ment el idő :). A fiúk rendkívül rendesek és segítőkészek voltak. Mindenünk volt ami csak kellett. WC, zuhany, alvóhely minden. Itt 2éjszakát töltöttünk, egyik legjobb hsp volt amit eddig láttunk, illetve ezt élveztük a legjobban.
1. nap érkezésünk után elmentünk az Eiffel toronyhoz, ahol a 4lábból 2nél a lépcsőre, 2nél a liftre engednek embereket. Mi a lépcsőt választottuk, mert a lifthez kb 10xer annyit kellett volna várni, még a lépcsőhöz hogy megvegyük a jegyet olyan kb 30perc alatt végeztünk. Felmásztunk az első szintre, ahol a kilátás szép volt, de csak egy magas pont. A 2. szinten már megnyílt a látóhatár, sokkal több minden és színesebben látszott. Majd a lifttel felmentünk a legmagasabb látogatható pontjára, ami hihetetlenül szép volt, természetesen az nagyon megdobta a hangulatát, hogy a 2. szinten lement már a nap, majd a liftből hirtelen felkelt és megnézhettük újra a 3. szinten ahogy lemegy.
Jelentem a világ egy nagy kamu, távcsővel néztem a napot ahogy lement és 8bites pixeles volt. De tényleg.
Visszafele vettük az irányt a hspbe, majd kis netezés után az alvást választottuk. Elvileg volt egy projectjük ami érdekelt volna minket, de sajnos nem volt jelen a tag aki vitte a projectet.
Reggel kelés, indulás be a városba hogy megnézzük a katakombákat. Oda is értünk olyan 1órára, így csak 2,5órát kellett sorban állnunk... Megáztunk, kiszárított a szél de végre sorra kerültünk 4 előtt így nem zártak be az orrunk előtt. Majd kiderült hogy teljes árat kérnek, de csak a fele tekinthető meg, mert power failure van és nem mehetünk be a sötétbe. A látvány elég durva volt, de nem időztünk lent sokat, csak olyan 30percet. Erőltetett irány vissza. Notre Dame iszonyatosan nagy sor, mert ingyen van, pár fotók és mentünk is, nem állunk megint sorban mert semmi másra nem marad időnk. Ellátogattunk még a mindenhol kiplakátolt Dalí kiállításra, ami egy kocsma méretű galéria volt, pár skiccel és képpel. Szép volt, de nem sok. Louvre-ba is bementünk, a francia kormány nagyon támogatja a fiatal kulturálódni vágyó egyéneket, mert 26éven alul minden EU állampolgár ingyen mehet be a múzeumokba, így a Louvre-ba is. Hát ez a múzeum mindent felülmúlt, 2,5óra alatt kb a 20%-át tudtam bejárni, megnézni mindent csak rohanós tempóban. Iszonytatóan nagy tele olyan műalkotásokkal amit ha az ember alaposan meg akarna nézni heteket tölthetne el alvás és evés nélkül csak a múzeumban. Elképzelni sem bírom hányan takaríthatják :)
Ennyi volt a nap, a sok sorban állás elvette az időt minden mástól. Hsp felé bementünk a helyi feketék által vezetett vállalkozásba, a speed rabbitba, ahol francia viszonylatban olcsón vettünk két pizzát. Bár csak otthon is ennyire serényen dolgoznának azok akik nem teszik. Ráadásul nem is volt rossz, jóízűen ettünk és finomat.
Elég fáradtak voltunk a sok sétában, olyan 16-20km-t szerintem lenyomtunk az nap, nem beszélve a 3óra sorban állásról... Szóval nem sok kedvünk volt szocializálódni. Olyan 11körül odaült hozzánk Zak, egy fekete csóka akiről semmit nem tudtunk, viszont ő állítólag sokat hallott rólunk (nem :)). Ennyi történettel rendelkező embert, ritkán talál az ember :)
Mint kiderült Californiából származik, Romániában élt 5évet, de 3éve összetűzésbe került az ottani maffiavezérrel (Bukarestben) és a rendőrség letartóztatta, majd kitoloncolta és elküldte különgéppel Párizsba ahol a hatóságok nem tudják mit kezdjenek vele, mert a vízumja lejárt (ezt nem igazán értettem miért számít, mivel az útlevele jó) és a románok meg bajlódnak. Kapott 3hónapnyi menedékjogot, de utána le kell lépnie, most jár olyan 2,5hónapnál. Párizsban eddig több helyen lakott, csövezett illetve drogdílereknél éldegélt. Utóbbiak volt hogy összeverték vagy megpróbálták eltörni valamelyik testrészét, most ide került a hspbe, mert ellopták a gépét ami meglett, de rossz így meg kell javítani de esélytelen, így kuka. Ezen kívül kulcsszavak szintjén elmesélte hogy nácik irányítják az usát illetve hogy nem lett felszabadítva egy fekete sem csak el lettek adva újra, hogy mennyi pénze van minden amcsi állampolgárnak aki ott született, de nem is tudnak róla. Illetve hogy Romániába is azért ment, mert a rendszer üldözi, röviden azért mert be akarta perelni az államot hogy fizessék meg a jussát ami abból származik, hogy a felmenői között volt indián, rabszolga úgy hiszem Nigériából, illetve van a vérvonalában egy két olyan fehér családból is (mivel előszeretettel szeretkeztek a rabszolgáikkal ezek a családok férfi tagjai) akik most a világ 150 legbefolyásosabb cégét vezetik.
Kicsit sok volt az információ egyszerre. Mindenki abban hisz amiben szeretne, nekünk is vannak fenntartásaink a kapott információkkal kapcsolatban, de mindenesetre jó pár hihető információt is kaptunk tőle és összességében egy érdekes személyiséget ismerhettünk meg.
Reggel indultunk tovább magunk sem tudtunk merre, de előtte össze kellett pakolni illetve kiállni a mélygarázsból ami a hsphez tartozott. Teherlifttel vittük le 1. nap a kocsit a -2. szintre, és most fel kellett hozni. Bár teherliftet láttam már, de autóval sosem használtam. Lejutni a pincébe is elég érdekes volt, mivel az ajtónál barikádként 2db asztal volt becentizve, így nem valami gyorsan tudtunk ki be mászkálni a tömérdek cuccal, de végül útnak indultunk.

Charleroi után Luxembourgnak vettük az irányt. Sajnos szállást nem találtunk Luxembourg városban előre, csak Wiltzben, ami eléggé északra fekszik hozzá képest, olyan 50km-re. Reggel összeszedelőzködtünk Charleroiban, olyan 11körül felkeltünk, Spike már régen ügyködött a gépen és 10percenként közölte hogy sajnos Luxembourg cityben a Syn2cat hsp-t nem éri el. Minket ez annyira nem izgatott fel, inkább őt, közöltük hogy kellene bolt és ajánljon nekünk valamit ha tud, meg persze bármit kér hozzuk. A közelben található volt egy nagyobb választékkal rendelkező kis és nagyker, olyasmi mint odahaza a Metro, csak packokban veheted a legtöbb dolgot. Körülnéztünk, vettünk pár packnyi sört az útra, mégis csak Belga sörök, jók lesznek azok a jövőben is :)
Visszafele mivel Charleroi kb mindenhol egyirányú egy óriási kört sikerült tennünk többszöri nekipróbálkozások mellett... Visszaérkezve a hspbe, Spike közölte, hogy szerzett nekünk szállást mind Párizsban mind, Toulouseban. Személy szerint én nagyon meglepődtem, és nem bírtam hálálkodni. Cserében csak két borítékot kell eljuttatni az ott lévő hsp-kbe. A syn2cat még mindig elérhetetlen volt.
Belgiumban is ingyenes minden autópálya, szóval suhantunk a határ felé, majd országút, Wiltz és a hostel keresése. A hostelnek a címe stimmelt, de a neve közel sem ahhoz képest amit foglaltunk. A leányzó nem is találta a foglalásunk, de mondta hogy semmi gond, kifizettük azt amennyit az email tartalmazott majd kaptuk a szobakulcsot. Két ágyasz szoba, közös fürdővel a folyosón. Az épületek régiek voltak amiben voltak a szobák, de gyönyörű szépen felújítva ízlésessé, fel sem tűnt hogy sok 10éves épületekről van szó. Az ár tartalmazta a reggelit is, ami külön meglepetés volt. Eddig is tudok, hogy Luxembourg jó hely, de nem is kellett csalódnunk.
Lepakoltuk a cuccaink és visszaültünk az autóba, hogy eljussunk a fővárosba. Az országnak nincs sok autópályája, de felesleges is, mert az utak kiváló minőségűek, autó nincs rengeteg, sebesség korlátozások és táblák teljesen ésszerűek. Olyan 1óra alatt meg is tettük az utat, ahol ismét nem kellett csalódnunk. Csak az óvárost néztük meg illetve az onnan látható többi részt, de gyönyörű szép helynek mutatkozott így is. Már az oda út sem volt semmi, a város 2óra alatt (sajnos csak ennyink maradt rá) teljesen lenyűgözött minket. A visszautat autópálya nélkül, csak országúton tettük meg, nem sokkal volt így hosszabb olyan 10-20perccel, viszont a látvány megérte. Szép faluk, városok, gyönyörű természetben vezető utak, pont amiben élmény az utazás is.
Wiltz városában egyetlen egy “snackbar” magyarul kocsma volt nyitva ahol kaja is volt kapható, így euróért ettünk 1-1hamburgert.
Reggel kelés, szeking (checking) out és indulás Párizsba.

Charleroiban Spike fogadott a Wolfplex hackerspace képviseletében.  Charleroi Belgium ipari központja volt; a helyi szénbánya adott nagyobb löketeket a vasipar fejlődésének. Azonban az 1956-os bányakatasztrófa után a szénbánya lezárása visszavetette az ipari tevékenységeket.

A hackerspace nemrég alakult, elég kevés (5-6, ebből 4 aktív) taggal rendelkezek. A hsp több szempontból is jelentős. A Wolfplex az első francia nyelvű műhely Belgiumban, így az angol nyelvet nem művelő emberek számára is lehetőséget ad; a többi hspben a nyelv legalább minimális ismerete szükséges. Másrészről Belgium, Charleroihoz tartozó régiójának legközelebbi hackerspace is legalább 60 km távolságra van.

Miután berendezkedtünk, elindultunk Spike-kal felfedezni a helyi vasgyár egyik épületének a romjait. A megmaradt építmény falait (a főút közelsége miatt) reklámfelületnek használják. Az épület időnként szállást biztosít az arra tévedő hajléktalanok számára. Amikor ott jártunk, az egyik szoba a korábbi használat jeleit mutatta. A magasabb emeletre vezető ajtók egyikét valószínűleg ugyanezen lakók torlaszolták el.  Szerencsére több feljárat létezik, így az egész épületet bejárhattuk.  Az épületben, Spike vezetésével könyvelési adatokat tartalmaző floppy lemezek tömkelegére bukkantunk. A szomszédos szobában pedig ugyanezen adatokat (a floppy-k címkéjéből ítélve) írásos formában is megtaláltuk. Estefelé a gyárépület melletti utcát heroinisták használják. A hackerspace megalakítása előtt Spikék ennek az épületnek az egyik eldugott sarkában rendeztek találkozókat. A hsp-t is itt akarták kialakítani, azonban az ötletet az épület nehéz megközelítése miatt elvetették. A műhelyként szolgáló épületet most ingyen bérlik a tulajdonosoktól; amíg az el nem tudja adni megfelelő áron.

A gyár után az elhagyatott szellem metrót vettük célba. A szellem metró két állomásból és 2-3 km pályából áll. A Belga állam megépítette, de miután elkészült kiderült, hogy több pénzbe került, mint gondolták és nem lett volna nyereséges működtetni. Az állomásokon még a wc-ket is felszerelték; világítás minden ment, amíg el nem lopták az izzókat. A metróban ismét kipróbálhattuk a lockpicking tudásunkat az elosztódobozokon és egy (valószínűleg a csatornába vezető) vasajtón.  Kinyithattuk volna az állomásra vezető megálló lezárt ajtajait is, de nem sikerült feltörni a kapcsolótáblához vezető zárat. A metró területén számos "street-art" művet csodálhattunk meg. Mivel minden évben másznak le újabb művészek, így csak a legjobb rajzok maradnak fenn. A metró alagutat manapság csak az üvegszálas kábelek elvezetésére használják, pedig a metróállomás egy része még mindíg áram alatt van.

A visszaúton visszatoltunk egy bevásárló kocsit a bejárat melletti "helyére". Spike ezt "community service"-nek nevezte, mert állítólag a kocsit különböző dolgok szállítására használják a metróban. A szellem metró után a bánya melletti kilátóba mentünk fel. A kilátóba estére értünk csak fel, ezért az éjszakai város fényeit csodálhattuk meg. A kilátó mellett kapott helyet a bányaszerencsétlenség áldozatainak állított emlékmű is. A Bois du Cazier bányában dolgozó munkásoknak nemzetenként egy-egy az adott országban honos fát ültettek.

Vacsorára egy belga gyorséttermi kaját vállaltunk be, ami gyakorlatilag egy hússal töltött sültkrumplis baguette volt. Kb. 5 euroért jóllaktunk, alig bírtuk megenni. Állítólag egyes vásárlók felháborodtak, mert kisebb lett a szendvics, mint régen volt. A hackerspacebe visszaérkezve a megfelelő szerszámok birtokában ismét, most már szakszerűen, megjavítottam a hűtőtáska dugóját. Lefekvés előtt megérkezett a hspbe egy tag akivel elbeszélgettünk az itt folyó projektekről, többek között egy szélerőműről és 3d nyomtatókról.

Spikenak sikerült szállást kerítenie a párizsi "Les Loop" hspben és a Toulouse-i Tetalab-ban, egy boríték kézbesítésének fejében. A boríték a hspk közötti matricacsereprogram részeként, különböző hackerspacek matricáit tartalmazta. Szóval másnap útba indultunk Párizs felé, de még előtte egy szupermarketben feltankoltunk pár üveggel (6x) Leffe-éből és Maredsous-ból.

Amsterdam után Brüsszelbe indultunk, ahol a hsbxl hackerpaceben szálltunk meg. A hspben Pieter fogadott minket; fekhelyként Balázzsal egy-egy összkomfortos díványt kaptunk. Érkezés után legelőször az utca végében lévő vegyesboltba látogattunk el. Annak ellenére, hogy kisbolt volt, számos belga 'sörkülönlegesség'-et kapni lehetett. Volt készeleten Chimay, Leffe, Juliper, Westmalle és Duvel. A sörök, a baráti 1.5 Euro körül mozogtak. A hspben rákérdeztem, hogy hol kaphatók a többi sörkülönlegességek: Pieter szerint különböző boltok különböző söröket tartanak, a kisebb sörfőzdék sörei pedig csak helyi boltokban kaphatók és úgymond sörkülönlegesség nem létezik. Ajánlotta nekünk a Cantillion sörfőzdét / sörmúzeumot, de sajnos a Brüsszeli tartózkodásunk alatt épp zárva volt.

A városban ismét kerékpárral néztünk szét. Belgiumban számos helyen kölcsönözhetők az úgynevezett 'Villo' biciklik. A bringát bármely erre a célra kialakított parkolóban lehet kölcsönözni vagy letenni. A járművek eléggé vaskosak, olyan 20-30 kg egy darab. A súlya ellenére, valószínűleg a dinamó miatt, meredek lejtőn is lassul. Látszik rajta, hogy hosszú évek használatára tervezték. A kerékpár kiváltása után végigbicikliztünk Brüsszel belvárosán.

A városnézés közben megálltunk egy kilátó teraszon; innen szinte az egész várost be lehetett látni. A távolban felcsillant az Atomium és úgy döntöttünk, hogy eltekerünk oda. Az Atomiumos tervünket az út kb. felénél feladtuk, mivel még onnan is vagy 3-4 km-re volt a cél az iGo szerint. Visszafelé Balázs vezetésével sikerült megtalálnunk a fekete-arab negyedet és a helyi női ruházati boltokat bordélyházakat.  Az arabos rész egyébként olyan 200m-nyire volt a szállástól. Persze az eső megint eleredt; mire a szállásra értünk, teljesen eláztunk. Egy gyors ruhacsere után villamossal bementünk a városközpontba vacsorázni.  Most egy jobb vágású éttermet szemeltünk ki magunknak. A belga ételspecialitások mellé lecsúszott még pár üveg barna Kasteel, Leffe Radiouse, Hoegaarden és Triple Karmaliete.

A szálláson lefekvés előtt bevágtunk mégy egy-egy Chimayt a hsp hűtőszekrényéből bárjából. A sörözés közben ízesen elbeszélgettünk Pieterrel a belga történelemről, a holland-francia nyelvi megosztottságról és az oktatási nehézségekről.

Másnap miután elhagytuk a szállást, mégnéztük az Atomiumot és a mini-európa parkot. Az európa park nyilvánvalóan a gyerekekre volt kihegyeze: a bejáratnál kezet kellett fogtunk egy pofátlan narancssárga teknőssel. A parkban az európai országok nevezetességeit láthatjuk, hazai színekben a Széchenyi-füdrő makettje tekinthető meg.  

Innen Charleroi (franciásan csárlroá) felé vettük az irányt. Útközben Pieter tanácsára megálltunk a Lembeek-i Boon sörfőzde mellett, egy kis Boon Kriek reményében. Sajnos a főzde zárva volt, de egy helyi kocsmában sikerül beszerezni két üveggel a Boon Gueuze és a Boon Mariage Parfait sörökből.

Kis várakozás után megérkezett BlueBug a hackerspacebe. Bemutatkoztunk, majd elbeszélgettünk vele az útról és a hack42-ről. Az ismerkedés után elindultunk vacsorát szerezni egy közeli arab snack bárba. Fejenként kijöttünk 5 euróból, ami jóval olcsóbb (és ráadásul nagyobb adag volt). A bejáratnál található egy bár, a folyosón régi számítógépek lógnak; a legtöbb működő állapotban. Volt régi macintosh, IBM gépek, telexgép, régi játékkonzolok, sőt még egy PDP-10 is. Jól felszerelt műhelyük van, hegyekben állnak az alkatrészek, szerszámok. A hely még egy saját rádióállomással is rendelkezik, persze csak neten "sugároznak".

Projeketek terén eléggé megszokott vonalakat követnek; arduino ide-oda, 3d nyomtató, telex twitter gép, rezgőmotoros fogkefe robot stb.. A túra után, a google maps és BlueBug segítségével megterveztük a másnapi útvonalat. Úgy döntöttünk, hogy először Utrecht megyünk, majd Haarlemet nézzünk meg; aztán pedig az Amsterdam-i szállást vesszük célba. Amsterdam belvárosában a nap 24 órájában fizetni kell a parkolókért, Utrechtbe pedig fizetős időszakban érkezünk úgy, hogy mindkét városban a P+R-es megoldást választottuk. A tervezgetés után, éjfél felé elindultunk BlueBug lakására.

Másnap reggel ~10 körül elköszöntünk és elindultunk Utrechtbe. Érkezés után a külvárosban letettük az autót és bevillamosoztunk a központba. A városban gyalogosan néztünk körül. Sajnos elsőre rossz irányba indultunk el, ezért elég sok idő eltelt a mászkálással. Láttunk pár szép templomot, szép épületeket, fapapucsokat. A séta után elindultunk Haarlembe, de sajnos ott nem találtunk parkolási lehetőséget, --- meg mivel Utrechtben elég sok idő elment --- ezért csak áthajtottunk.  

Amsterdamban megálltunk a szállás mellett és külön-külön kipakoltunk, hogy ne kelljen a parkolásért fizetni vagy a külvárosi parkolótól cipekedni. Miközben a kocsiban vártam láttam, hogy a hostel előtt pár srác éppen tolja a zöldet. Szerencsére nem velük kerültünk egy szobába, de ha a szobatársak csak városnézésre jöttek, akkor elképesztően szomjasak lehettek, mert fejenként több liter vizet pakoltak be. A szálló is kissé átvágott, mivel a lefoglalt 6 ágyas szoba helyett 8-asat adtak, amit szerintem a másnapi ingyen reggelivel próbálták kompenzálni. A szálláson ráadásul még az internet sem ment.  Miután kipakoltunk, letettük az autót a P+R-be és villamossal visszamentünk a hostelbe.

A városnézésre külön-külön indultunk el; Balázs hajótúrára akart menni, én meg inkább gyalogosan szerettem volna körbenézni. Balázs megvette a jegyet, de mivel nem találta, hogy honnan indul a hajó, ezért lekéste és ő is gyalog ment. Valahogy mindkettőknek sikerült elvesztenie magát a városban. Nekem kb 4 órába tellett a séta, amiből olyan 1 vagy másfél óra lehetett a visszavezető út keresése. A múzeumok zárva voltak, így csak az utcákat, tereket, házakat nézegettem. Kissé unalmasnak tűnt így a város; csak a nagyobb tereken zajlott az élet. Arra a következtetésre jutottam, hogy vagy egyformák kezdenek lenni a városok a sok utazás miatt, vagy aki Amsterdamban nem cuccol, annak unalmas az egész. Láttam számos coffeeshop-ot, a közelükben erős fűszag terjengett.  Az egyik, talán a leghangulatosabb hely amit láttam, egy olasz vendéglő-coffeeshop combo volt. Ezt úgy kell elképzelni, hogy az emberek olasz kajákat ettek (makaróni stb) és közben sodort cigit szívtak. A pincér is véletlenül néger volt aki éppen pihenőt tartott és közben a bejáratnál reggae stílusban énkelt.  

Balázsnak séta közben valahogy megint sikerült megtalálnia a piros lámpás negyedet. Én valahogy elmentem mellette, pedig ahogy néztem a térképen, a séta során csak egy utcára voltam tőle. 

Miután megérkeztünk a hostelbe elkezdett esni az eső. Amig jobb idő nem lett, Balázs befejezte az előző posztot. Persze a wifi csak MacOSX alatt nem ment (még jó hogy nekem linuxom van) ezért Balázsnak egy UTP kábellel csináltam netet. Fél óra netezés után kezedett tisztulni az idő úgy, hogy elindultunk a belvárosba. Mivel a gyalogos nézelődés elég sok időt vesz igénybe úgy döntöttem, hogy legyőzöm a kerékpárral szembeni félelmemet és biciklivel nézünk körül. Bréma állítólag Európa, de inkább Németország egyik legkerékpárosbarátabb városa. A kerekezés miatt nem készítettünk olyan sok fotót; nekem út közben le is merült a gépem.  Meglátogattuk a város legrégibb negyedét a Schnoor-t, ahol szűk utcák és régivágású épületek fogadtak.

A kerékpár bevált, kb. 1 óra alatt bejártuk a város legszebb részeit. A fárasztó tekerés után a főtéren megvacsoráztunk és megkóstoltuk a helyiek szagos müge sziruppal felöntött sörét. A városközpontban mindenfelé kellemes zeneszó hallatszott; nem hiába híresek a brémai muzsikusok. Megtaláltuk egyébként a mesében szereplő állatok szobrát is.

Vacsora közben megint eleredt az eső; nem akart elállni, így visszafelé zuhogó esőben tekertünk. A villamos sínen sikerült jókorát perecelnem, bár az aikido edzéseknek köszönhetően egy gyönyörű gurulást hajtottam végre, ezért egy szúnyogcsípésnyi horzsoláson kívül semmi bajom nem lett.

A szállásra érkezve még kérdéses volt, hogy az Arnheim-i hackerspaceben fogadnak-e minket, mivel még nem érkezett válasz. Felcsatlakoztam hát a hack42 irc csatornájára, ahol kiderült, hogy a levelünk nem érkezett meg; a mailer daemon bouncolta, mert nem vagyunk listatagok. A hackerspaceben nem tudunk megszállni mert csak bérlik a helyet és a szerződés szerint nem fogadhatnak vendégeket, csak akkor, ha tagok is jelen vannak. A tagok pedig nem szívesen éjszakáznának ott. Felmerült a lehetőség, hogy a hackerspace mögött sátorozzunk, azonban jött egy jobb ajánlat is, miszerint az egyik tag lakásán pihenetünk meg. Miután meg volt a szállás lementünk a közösségi szobába és rágyújtottunk a német Paulaner söreinkre és a még Koppenhágában beszerzett 0.75-ös Hoegaardenre.

A sörözés után felmentünk a szobába, Balázs benyitott és tanácstalanul nézett rám: "Biztos, hogy ez a mi szobánk? Ez nem lehet az.". A tanácstalanság oka az volt, hogy valaki befeküdt a helyemre és ott elaludt. Én erre befeküdtem az egyetlen, még szabadon maradt helyre. Egyébként a tag valamikor hajnali négykor felkelt, körülnézett és rájott hogy rossz helyen van, majd zavartan távozott.  

Reggel összepakoltunk is irányba vettük Apeldoorn-t. Útközben megtankoltunk gázzal + benzinnel, most már rutinosabban a gázhoz adaptert kérve. Érdekesség, hogy a kútnál "Benzine"-nek hívták a 98-as benzint, "Super"-nek a 95-öset és azonos árban voltak. Annak ellenére, hogy a kúton dolgozó hölgy nem beszélt angolul (rázta a fejét, németül válaszolt) megértette mit mondok neki.

A kútnál észrevettem, hogy nem megy a hűtőtáska. Korábban találtunk a kocsiban egy olvadó biztosítékot, de nem tudtuk honnan van. Kiderült, hogy a hűtőtáska szivargyújtó csatlakozója esett szét. Pár perc alatt összehekkeltük és indultunk tovább.

Az Arnhem-i hackerspace felé vezető úton még megálltunk szétnézni Appledoornban. Olyan 40 perc mászkálás után elkezdett cseperegni az eső, ezért elindultunk visszafelé. A kocsi felé sétálva láttuk, hogy jön az apokalipszis, sűrű átláthatatlan eső fal formájában. Szerencsére még elértük az autót anélkül, hogy nagyon eláztunk volna.

Most éppen a hackerspaceben ülünk, "BlueBug"-ra várva, akit irc-n ismertem meg és a szállást biztosítja. Érdekes, hogy a tagok kicsinek érzik a 200 m^2-es alapterületű helyet. Balázs örömére itt kapható a Club Mate, bár ők is Németországból importálják. A hackerspace igen tetszik, kár, hogy nem alhatunk itt.
 

Szóval megvolt a fagyi és a büntetést, szóval irány Hamburg. Szerencsére az autópályák teljesen ingyenesek, egészen Hamburgig levisznek. Alig vártuk hogy átlépjük a határt és sokkal olcsóbb élelmiszert vegyünk magunkhoz, némi benzinnel hiszen a német LPG kutak nem kompatibilisek a töltőfejünkkel.

El is értük Flensburgot ahol minden megfordult, a rosszból jó lett, kezdésként rögtön kaptunk a benzinkúton átalakítófej szettet így lazán tudtunk tankolni ott is olcsón. Kis tekergetés után, életemben először saját magamnak tankoltam, ez a technika sokkal egyszerűbb és biztonságosabb is, mint az európai szabvány ahol könnyen égési sérüléseket okozhat magának az ember ha béna vagy figyelmetlen. A boltban pedig volt vaníliás kóla, így minden jóra fordult.

Tovább Hamburgba, a németek nem túl előzékenyen vezetnek, viszont nyugodtak de erről már írtam. Megtaláltuk a szállást, egy ázsiaiak által üzemeltetett hostel. Érdekes volt mert a recepciós nem tudott elszakadni a telefontól, a "check out time" is "szekát tájm" lett, külön kellett fizetni a huzatokért. És persze minden másért is felszámoltak valamit ha úgy tartotta kedvük. Mindenhol utasító feliratok stbstb. Szobatársaink között volt egy valószínűleg ausztrál csaj aki nem tudott leszakadni a notijáról illetve egy norvég csóka akivel pár szót beszélgettünk a konyhában majd tovább álltunk a városba nézelődni.

Megnéztük az altstadt-ot majd a kikötővárost és átmentünk a neustadtba ami tele volt üzletekkel. Open wifi ha volt akkor loginolós volt vagy szimplán mac szűréses, amúgy minden háló titkosítva volt. Ilyennel sem találkoztunk eddig.

Apám tanácsának hála el lettünk kalauzolva a Szent Petri negyedbe is a Reeperbahn-hoz ami a helyi piroslámpás negyed. Érdekessége, hogy a lányok a POLIZEI stricheltek pont a rendőrállomás/kapitányság mellett... Mentünk egy kört a kocsival, gondoltuk lerakjuk ahol tudjuk és körbenézünk. Egy hely volt csak szabad, és mellette 3-5db néger szaladgált és csekkolta az utakat. Valószínűleg drogot árulhattak, de abszolút nem voltam nyugodt, mivel a kocsit pont mellettük hagytuk (és nem, itt nem a bőrszínről van szó, szimplán a környék és a viselkedésük volt "furcsa"). Mentünk egy gyors kört, a kurvák elég komolyak voltak nagyon akaszkodtak. Ha elment az ember mellettük akkor rögtön megfogták a kezünket, majd tempótól függetlenül sétáltak velünk és kérdezgettek több nyelven és kérleltek hogy maradjunk. Rögtön rájöttünk a trükkre, aki az utca bal oldalán megy a lányok oldalán az valószínűleg alkalmi partnert keres így azokra akaszkodnak, akik pedig a másikon az csak nézelődik és nem préda. Gyorsan átcsaptunk nem prédába, megtettük a kört, a kocsi még egyben volt és visszahúztunk a szállásra ahol kis esti teendők után elkezdtem írni a postot.

Reggel kelés, pakolás szervezés. Nem foglaltunk szállást Brémában így csak drágán voltak, de végül találtunk egy középutat és lefoglaltuk. Kigugliztunk egy szupermarketet ahol reggelit tudtunk vásárolni, ez lett a Reál aminek a választéka sokkal jobb mint otthon. Volt vaníliáskóla, Paulaner szűrt és szűretlen búzasör illetve (Legendary) Duff sör amit el sem akartam hinni :)
Club maté-t kerestem, megkérdeztem egy eladót aki elrohant, mi utána és elkezdte nézegetni a laktóz mentes tejeket, majd közöltem hogy nem erre gondoltam, koffeines ital amit keresünk, erre lekezdte nézegetni a tejeskávékat... Leírtam neki hogy Club mate és kiderült hogy a nagy problémát a Club máte kiejtés okozta mivel ők így használják (furcsa mert minden más rajta kívül értette miről van szó). Végül kiderült hogy nincs raktáron, nézzünk vissza Hétfőn vagy Pénteken. Fail.

Irány Bréma, autópálya, pihenő, kajálás, szembe soron baleset, lassítás, lassulás, gyorsulás Bréma. Most a hostelben vagyunk és esős az idő.

Közben akiket érdekelnek a képek megtekintheti az eddig feltölteni sikerült pontokat itt:

Mapvivo

Picit elmaradtunk a postokkal mert én vagyok a soros az írásában, mert Peti besírt amikor közöltem hogy keveset írt :) Mivel én vezetek ezért nem sok időm marad erre, de most próbálok pótolni.

Puttgarden felé vettük az irányt hogy átkeljünk a tengeren Dániába. Német utakról tudni illik hogy elég szűkösre építik őket, az autópályákon is a leállósáv épp akkora mint egy autó, otthon azért nagyobb. Ezen kívül ők is ugyanúgy foltozzák a betonokat annyi különbséggel hogy egy milliméternyi magasságkülönbség sincs a két aszfaltcsík között így nem bukkan az autó illetve nincsenek kátyúk. Mellesleg nagyon tuppón tudnak vezetni, sok új autó bmw, audi stb amivel a városban is tolják nekik rendesen, előzékenység, segíteni a másiknak nem igazán trendi erre felé. Ha kell a sávból is kitolnak, csak nehogy olyan történjen amit ők nem akarnak. Viszont mégis sokkal kultúráltabbak mint a magyarok, autópályán nem villognak, mindenki türelmes, bár persze pár barom itt is előfordul. Vissza:

Puttgardenben a Scandline nevű komptársasággal vetettük magunkat a tengerbe, elég nagy komppal 40perc alatt ~120euróért átjutottunk Rodby-be. A kompon volt minden autótól kezdve kamionig még sín is volt hogy vonatot is tudjanak szállítani. A felsőbb szinteken mosdók, éttermek és a fedélzet ahonnan látni a tengert, körbe lehet járni az egész hajót. WiFi is volt, ezzel el is basszintottam a látványt, mivel skypeolni próbáltam meg az emailjeimet letölteni.

Rodbyba megérkezés, kis tanácstalanság hogy ingyenes-e az autópálya, de nekivágtunk. Az volt. Irány Koppenhága, de előtte a szokásos dolog vagyis bevásárlás. Bementünk Mariboba ahol a legelső boltot amivel találkoztunk meg néztük belülről is. Vettem 2db 33as üdítőt meg egy literes schweppest és fizettem értem valahogy 45dán korona körül. Gyors számolás után gondoltam hogy ez olyan 600Ft drágán és akkor 12Ft egy dán korona. A meglepetés később jött, egy korona 37Ft... 1700Ft volt ez a 3db üdítő, kicsit szíven vert a dolog, de konstatáltuk hogy drága helyen vagyunk és mentünk tovább...

Jó pár km után és pár sms-t váltva Jesperrel a házigazdánkkal megérkeztünk a lakására. Vele kb 3levelet váltottam teljesen ismeretlenül és mégis fogadott minket. Megérkeztünk, majd kijött és közölte, hogy ne oda álljunk, mert a szomszéd kötekedős és nem szereti az ilyet. Erre arrébb álltam és mindenki örült. Rajtunk kívül még Tim is vacsoravendég volt, aki a bepakolásnál már meg is érkezett. Váltottunk pár szót, majd elkezdett készülni a kaja. Megbeszéltük ki mivel foglalkozik, mik a céljaink és megettük a Lasagne-t amit Jesper készített nekünk, btw nagyon jóra sikeredett.

A lakása nagyon király volt, nem volt sok szoba, egy emeleti akármi amit nem láttunk mert nem mentünk fel, lent egy fürdő egy vendégszoba és egy konyha-nappali egyben. TV-re kötve a gépe így közösen tudtunk tervezni és ügyködni. Érdekes emberek ezek a dánok, bárkivel akartunk beszélni (egy pultos lányt leszámítva) folyékonyan beszéltek angolul és segítőkészek voltak. Jesper nem nagyon foglalkozott velünk, gondolom így gondolta a legjobbnak a dolgok, igazából a lehető legnagyobb segítséget nyújtotta nekünk. Bármit használhattunk a házban, kaptunk reggelit, vacsorát egyszer és ágyat, ahol aludhattunk. Érkezésünk után kockoltunk tovább, nem mentünk sehova, pihenős napot tartottunk. Éjfél körüli fekvés, 9körüli kelés.

Első utunk a parton volt, ami a háztól amúgy kb 1km-re feküdt. Szép szabadstrand, ingyenes tusolókkal. Sajnos az idő elég szeles és hűvös volt a sok felhő miatt. Mellesleg mivel északon vagyunk még 10-11kor is olyan világos van mint otthon fél9kor ilyenkor.

Utána irány Malmö az Öresund hídon keresztül, itt megint kis pánik, mert tudtuk hogy fizetős a híd, de jegyünk nem volt és ráhajtottunk. Végül kiderült hogy itt is kapus a rendszer és a svéd oldalon kell fizetni, úgy hiszem 40eurónkba került. A svéd koron olyan 28Ft körül mozgott, kicsit olcsóbb hely volt, de nem sokkal. Átkocsikáztunk a belvároson és a vasút mellett egy céges-vendég parkolóban leparkoltunk. Így nem kellett fizetni a parkolásért és kicsi az esélye hogy lebukunk. Be a belvárosba, megnéztünk pár teret, a főutcát, a városi könyvtárat, egy kaszinót hátulról :) egy régi malmot és egy kastélyt kívülről. Vissza a kocsihoz, irány Helsingborg ahol ismét kompoztunk olyan 40euróért 20percet Helsingörbe.

Idő közben megálltunk olcsón tankolni, így nem 450Ft-ba került egy liter benzin hanem csak 430-ba, mivel Svédországban voltunk. Beálltunk a kútra, automata fizetés, megpróbálkoztam vele, én voltam a soros. Dánul írt mindent az érintőképernyő, dehát nekünk az nem probléma, mindent úgy csináltam ahogy kért, benyomkodtam, erre sms hogy 600koronát levont (16800Ft), de még nem is tankoltunk!! Ez 3xor megtörtént mire már pánikolva kértem segítséget, segítettek tankoltunk. Állítólag csak ideiglenesen vonja le. Gondolom így teszteli a kártyát hogy van-e rajta pénz... Helsingör:

Itt megnéztük a Kronborg kastélyt, legalábbis amit 1óra alatt tudtunk és ingyen volt. Katakombák érdekeltek volna még, de 60korona körül volt az ára, amit húzósnak találtunk olyanért amit nem is tudunk hogy megéri-e.

Mániám vlt, hogy a fjordok milyen szépek és meg kell néznünk egyet ha ott vagyunk. Ezért elmentünk még a  Roskilde Fjordhoz, Frederikssundba, de amúgy semmi extra nem volt benne. Szépnek szép volt, de közel sem az a sziklás valami amit vártam :) Vissza Koppenhága.

Visszatértünk a szállásra, kis tervezés, hogy mit is érdemes megnézni a belvárosban. Reggel Jesper segített benne, így tudtuk merre induljunk el. Első tippje az volt hogy a metró olcsóbb (nem igaz), menjünk azzal. Mi megfogadtuk a tanácsot. Christianshavn megállónál le is szálltunk, hogy megnézzük Christiania-t. Először tanácstalanul bolyongva kis esőben nem találtuk, majd a free wifinek köszönhetően belőttük a helyet, majd egy raszta párost követve el is jutottunk a bűn barlangjához. Érdekes hogy a társadalom ott, hogy megtűri ezt a helyet. Már odafele is megkínáltam némi csokival (tényleg csak csokoládé) valószínűleg azért mert Adidas cuccban voltam, mint ott mindenki majdnem. Egyre beljebb egyre több fiatal, no photo feliratok és lepukkant drogos idősebb korosztály. Nem vettünk semmit, tettünk egy kör sétát, megfigyeltük a dolgokat, nem engedtük hogy letarháljanak és léptünk. Érdekes, mert bárki bármit megvehet ott, akár úgy is hogy kocsival megy, hátul leparkol és egy hátsó kiskapun besétál. Rengeteg füves cigi, füst stb szállt, jóízű beszélgetések, árusok. Egy Jamaikás graffitit akartam lefotózni amikor meg is jelent egy figura és megkért hogy egyrészt ne fotózzak, másrészt mutassam a képeket. Töröltem és békén is hagyott. Leléptünk később.

Belvárost megnézegettük, de elkezdett sötétedni. Éhesek voltunk keresni akartunk éttermet, de kiábrándultunk az árakból, nem akartunk 8-10ezerért megvacsorázni sehol. Egy kisebb utcában találtunk egy gyros-ot aki 60koronáért vagy annak híján 10euróért csinál nekünk Durumot (sokadik gyros variáns) egy 33as kólával megfejelve. Mivel ilyen drágán még nem ettem, kénytelenek voltunk kipróbálni (vagy azért mert más éhen haltunk?)

Vissza a metróhoz, színháznál le a föld alá, jegyváráslás, ami amúgy retúrba fejenként 1500Ft volt 1zóna ugrással. Épp meséltem Petinek hogy a koppenhágaiak miért is utálják a metrót, vagyis mit olvastam, amikor meg is történt a dolog, vagyis elromlott a metró. Átszállással és bénázással 1óra alatt mentünk 5megállót ami kb 5perc normális esetben várakozással. A metró érdekessége hogy teljesen automata, gép vezeti. Elég futurisztikus volt, nagyon tetszett nekünk.

Hajnalig kockulás, hostel foglalás és emailezés hogy a jövőben is legyen hasonló szállás mint a Jesperé. 1kor alvás, 10kor kelés. Jesper időközben lelépett, de vissza is jött amikor pakoltunk így el tudtunk köszönni. Gondoltam arrébb állok az autóval hogy könnyebb legyen pakolni, amikor megláttam hogy van egy ajándék a szélvédőmosó alatt. 510dán koronás büntetés a parkolásért. Nem értettük mi van, tegnap megfelelt, ma meg nem? ráadásul mindenki úgy parkolt de csak mi kaptunk... Állítólag az volt a gond, hogy félig járdán parkoltam amit nem szabad, kivéve akkor ha fel van festve egy négyszög az aszfaltra, szóval 5méteren múlott kb a dolog, de sajnos erről senki sem szólt.

Peti nem írta meg az előző postokban, Lengyelországban is 50-70 traffipaxot "kicselezve" suhantunk el, mint minden más lengyel anélkül hogy lefotózott volna, de persze egyszer amikor egy kamiont előztem elkapott egy, így nagy villanás és csak tátogtunk hogy mi volt, szóval valószínűleg gyorshajtásért is büntetnek majd...

Egyiket sem tartom fairnek, de hát hogy is tartanám ha én vagyok a szenvedő alany? Jesper szerint ne fizessük be a büntetést, mert a bürokrácia nem működik ott és Magyarországra nem küldenek semmit.

Reggel még egy gyors Ben & Jerry's vásárlás, a kártya lefagyasztotta a rendszert, a pénztáros kis csaj meg csak ült, bambult, angolul kb nem tudott. Elég szarul indult a nap.

Hamburgot majd később felrakjuk, most alszom.

Prorára este 8 óra felé érkeztünk meg. Leparkoltunk az autóval és elindultunk az első utcán a tengerpart felé. Az utca végén egy diákszálló kemping fogadott minket, amely sajnos tele volt.  A prorai üdülő épületei el vannak kerítve; a jobb állapotban lévők a kemping területén vannak, az omladozó építmények pedig külön vannak elzárva.

A kemping kerítése és egy romos épület között sikerült kijutnunk a partra. A tengerpart láttán persze Balázsból megint előbújt a kagylomán / shellofil hajlam. A partra vezető úton két bejutási lehetőséget is láttunk a romos épületbe. Az első lehetőség a kerítés alatt kiásott lyuk, a második pedig egy betonfal melletti laza kerítés volt. Mi az egyszerűbb, második opciót választottuk.

Az épület nem volt valami jó állapotban. Sok helyen beomlott a vasbeton tető, hatalmas lyukak tátongtak mindenhol. A tetőre nem mertünk felmászni, mivel eléggé rozogának tűnt, ami megmaradt a lépcsőből.

Az urbexelés után visszaindultunk a kocsihoz. Az éppen bejárt épület kerítése mellett sétálva, egy a tetőn sétáló emberre lettünk figyelmesek. A csákó észre vette, hogy őt nézzük, erre elbújt, mint, ha nem láttuk volna, hogy ott van. Gondoltam azért integetek neki :)

Kérdés volt, hogy hol állítsuk fel a sátrat. Balázs ötlete az volt, hogy cuccoljunk be az előző épületbe. Kis séta után azonban találtunk egy parkolót, ahol páran már parkoltak kempingeztek. Elindultunk a parkoló felé, azonban feltűnt egy rendőr autó és inkább megvártuk mi történik.  Kiderült, hogy nem a kempingezőket keresik és nyugodtan maradhatunk 1 éjszakát.

Felállítottuk a sátrunkat és nekiláttunk a határ mellett vett hús megsütésének a kínai egyszer használatos grillünkön. Itt volt az ideje a korábban beszerzett Lengyel sörök kóstolásának is.

Miután megvacsoráztunk, még tettünk egy éjszakai sétát a parton, majd nyugovóra tértünk.

Másnap reggel összecsomagoltunk és gyalog elindultunk a diákszálló felé,
megnézni az "ép" épületeket. 2008-ban a Binz-i önkormányzat tervbe vette, hogy felújítja az üdülőt és ebből már 1-2 épület el is készült. A többi viszonylag jó állapotban van. Sajnos ezek közül nem sikerült bejutnunk egyikbe sem, mivel az első két szinten az ablakok be voltak deszkázva, az ajtókon pedig lakat lógott. A lakatokat nem sikerült felpickelni, mivel sok bámészkodó német járt arra és az idő is sürgetett.

Ezután visszaindultunk az autóhoz és elindultunk Puttgardenbe.

Sajnos reggel még esett, ezért útnak indultunk Gdansk felé; Varsóval csak a kocsiból nézelődve ismerkedtünk meg. Jó pár óra autózás után érkeztünk csak a városba, viszont a korai indulás miatt nyugodtabban tölthettük el az időt. A szállásra vezető úton láttunk két második világháborús tankot, a külváros tipikus iparvárosra emlékeztet.

Miután megérkeztünk a szállásra és lepakoltunk, kocsival kimentünk a tengerpartra és megáztattuk a lábunkat a tengerben. Az úszáshoz nem volt merszünk, hiszen pár perc is elegendő volt a vízben, hogy a lábunkban kellemes zsibbadást idézzen elő. Ennek ellenére voltak fürdőzők.

A tengerparti séta után célba vettük a Wisla folyó deltáját. Nem volt egyszerű kijutni a partra, mert az iGo által kijelölt utakat éppen építették. A Nowy Port kikötőbe érkezve, kis nézelődés után felmásztunk a hely történelmi világítótornyába. A torony tetejéről beláttuk az egész várost; a korábbi tengerparti strandot sem volt nehéz megtalálni.

Innen a központ felé vettük az irányt, de útközben még benéztünk egy katicás tescoba Biedronkába a különleges Lengyel termékek érdekében.  Sajnos csalódnunk kellett benne.

A főtérre érkezve láttunk egy zsonglőrt és hegedülő zenészeket. A városban éppen valami borostyán kiállítás folyt, ezért mindenhol borostyánból készült ékszereket lehetett kapni. A gdanski épületek leginkább német, holland vonalakat követnek. Be kell, hogy valljam Gdansk szép város.

A városi séta után megvacsoráztunk egy mexikói étteremben, mivel a főutcán található vendéglők nem igazán nyűgöztek le az áraikkal.  Meglepő, hogy a város északi elhelyezkedése miatt csak 10 óra fele kezd sötétedni.

Holnap a náci KdF mozgalom prorai üdülőjének romjai felé vesszük az irányt.

A szállás rendben volt, de nehezen tudtunk elaludni. Részben az aznapi élmények miatt, részben az egyik 'szobatársunk' horkolása miatt. Későn aludtunk és ráadásul a kollégák reggel kb. 1,5 óráig pakoltak, valami drabális hangerővel. Pesten koliban lakom, nem vagyok egy kényes típus, már aludtam el a szobában dübörgő zenére is. Itt nem volt meg a békés pihenő.

A nehézkes ébredés után kicsekkoltunk a helyről és tettünk még egy sétát Krakkó szívében, nappal is lefényképezve az éjszaka látottakat. A parkoló 10-ig ingyenes volt, így addig minden időt kihasználtunk, amit csak lehetett.

Következő uticélunk a Wieliczkai sóbánya volt, amely Krakkó közelében található. Wieliczka még könnyen meg volt, de a bányára nem volt egyszerű rátalálni. Első nekifutásra a 'gmina' szót gondoltuk bányának :) de később kiderült, hogy a Wieliczkai bányát lengyelül 'Wieliczka kopalnia soli'-nak nevezik. Láttunk pár ilyen táblát de nem gondoltuk, hogy ez lenne az. Főleg, mivel láttunk egy templom-szerűséget mellette ezzel a táblával, szóval azt gondoltuk, hogy kápolna ~ kopalnia, ez nem az.

Megpóbáltam angolul kérdezősködni, hogy mi mirre van, de rá kellett döbbennem, hogy nincs egyszerű dolga a külföldinek. Az 'Excuse me, do you speak english?' kérdésre a leggyakoribb válasz egy egyszerű fejrázás volt, meg valami lengyel hadova. Egy 'Debrecen' feliratú polóba öltözött csákó elment addig is, hogy büszkén válaszojon: 'No speaking English, we speak Poland... Polish'. Megpróbáltam rákérdezni egy bankban is, de ott sem voltak segítőkészebbek az emberek. Szerencsére a közelben leparkolva, sikerült felcsatlakoznunk egy wifire és a wikipedia segítségével megnézni a címet. 

A bányában borsos árat kértek a belépőért, de szerintem megérte. Lent hűs, tiszta levegő fogadott minket. A túra során elképesztő dolgokat láttunk, valamint megismerkedhettünk a régi bányászati módszerekkel és megkóstolhattuk a sós falakat. Láttunk sószobrokat, sós tavakat, sóból készült csillárt és sóból faragott domborműveket. A bányában töltött 2,5 óra után, útnak indultunk Varsó felé. Útközben még benéztuünk egy helyi kisboltba és vettünk két sört, hogy legközelebb jobban menjen az alvás :)

Jó pár óra eltelt mire Varsóba értünk. Sajnos útközben eleredt az eső, ezért úgy döntöttünk, hogy csak reggel fedezzük fel Varsót, már ha addigra eláll.

A hostelben kellemesen csalódtunk; az az 1, 2 euró amivel többet fizettünk a legolcsóbb helynél, lényeges javulást eredményezett a színvonalban. A szálláson 'szobatársunk' volt egy orosz rendszertervező Moszkvából, aki kérdezte, hogy honnan jöttünk, de nem ismerte Magyarországot :) Elsoroltuk neki a szomszédainkat, de így sem ment.  Romániára viszont bólintott. Később jött a pda-jával és megmutattam neki a térképen :)

Balázzsal úgy döntöttünk, hogy szeretnénk valami melegételt vacsorázni, de sajna mire odáig jutottunk, a portás fickó szerint már minden hely bezárt. Érdekes ez egy nagyvárosban. Azt javasolta, hogy rendeljünk pizzát. Gondoltunk megrendeljük neten, de ez nehéz ügynek bizonyult, ezért megkértük a portást, hogy segítsen.

Amíg a pizzára vártunk, tovább terveztük az útvonalunkat és szállást foglaltunk Gdanskban. A Dániából Svédországba történő átkelés jelentette eddig a legnagyobb fejtörést. Egyetlen útvonal jöhet szóba, ha ésszerűen el akarunk jutni Malmöbe. Puttgardenből átkompozunk Rodbyba majd visszafelé ismét komp a Helsingor-Helsinborg útvonalon. A komp nem olcsó mulatság, ráadásul még át kell kelnük a Storabaelt és az Oresund hídakon, amely Dánia két fizetős hídja. A komp plusz a hídpénz kb. 55eFt-re jön ki.  Úgy döntöttünk, hogy belefér.

Sikerült viszonylag pontos időpontot kapnunk a Koppenhágai érkezésre, így Balázs ismét felvette a kapcsolatot a Labitat hspvel. Tax-tól jött az üzenet, hogy elárasztotta a hsp-t víz így ott nem tudunk megszállni, de máshol tud nekünk helyet biztosítani.

A tervezgetés után megittuk a sörünket, aminek bár jó íze volt nem adott többet, mint egy a napon kinn hagyott almalé a 0.5% alkoholtartalmával.  Persze ez csak kisbetűvel volt rajta :) Végre jött a jól megérdemelt pihenés.
 

Keddi találka és megbeszélés után már csak az alvás következett és a várakozás, hogy belecsapjunk a lecsóba. Nem sok mindent tisztáztunk le, annyit sikerült h Krakkóban is megszállunk, mert amúgy rengeteget kellene utazni és az senkinek sem jó. Nekem főleg.

Utolsó reményként átnéztem a kimaradt hsp-ket hátha írhatok még pár mailt és esetleg fogadnak még 1-2helyen, de semmi használható cím nem maradt, pedig meg voltam győződve, hogy nem sok helyre írtam.

Reggel 6:30kor kelés, pakolás a kocsiba, indulás Petiért, 8órakkor fel is vettem, anyuka nagy ölelés és indulás. A sajószentkirályi határátkelőnél (Putnok - Tornalja) már 8:51kor ott voltunk, utolsó telefon az ócó hálózatból és indulhatott a muri.

Rozsnyón megálltunk a tescoba venni kis banán és kaktusz levet és egy kis Treskát is az útra. Illetve tankoltunk ólcsónak hitt LPG-t ami olyan 186Ft-ra jött ki per litér illetve benzint akartunk de az drága volt, 393 körüli árral szóval az elmaradt. Következő szájtátós állomás pedig már csak Poprád volt ahonnan látni az egész Magas-Tátrát, elképesztően szép látvány innen közelebbről. Sokszor voltam már Poprád közelében de sosem sikerült eljutnom a városban. Amúgy egy óriási Miskolc hegyes hegyekkel megspékelve kb, annyi a panel hogy Kauflandon kívül más nincs is kb.

Innen megkerültük keletről a Tátrát, majd át a határon és máris Lengyelországban voltunk. Legelső kúthoz be is tértünk, számolgatni kicsit. Emlékeztem hogy a gugli 66Ft-ot írt egy Zloty-ra, de amikor átváltottam a benzint meg az LPG-t nem igazán akartam elhinni. Most így utólag 70Ft-al számolva (CIB deviza eladás) 181Ft egy liter LPG, a benzin olyan 350Ft környékén volt.

Irány Auschwitz, idő közben pár dologra rájöttünk hogy Lengyelország az LPG hazája eddig. Minden bokorban van kút, a legolcsóbb 2,38PLN avagy 166Ft. Nem indexelnek a körforgóba bele (Magyarországon minden legyel ezt csinálja), a sebesség határokat sehol nem tartja be senki, településeken 50 helyett 70-80al mennek mindenhol. Az utak nagyon jó állapotúak egy két hely kivételével, legalábbis ahol jöttünk. Ezen felül amit nem értek, az a záróvonal. Dupla záróvonal van az esetek 90%-ban mindenhol, szóval előzni gyakorlatilag lehetetlen és ezt be is tartják olyan szinten hogy ha 1szaggatott vonalat látnak akkor kezdenek el előzni addig nem, de az lehet 5km múlva van és előttük egy 30km/órával kocogó kombájn megy. Számomra összeférhetetlen hogy a sebességhatárokat nem tartják, de előzni senki sem előz, de legalább türelmes nép. Hivatásos sofőrökön kívül eddig nem igazán észlelték az előzékenységet és nem szokásuk igazából megköszönni.
Auschwitz teljesen ingyen volt, leszámítva a 3eurós parkolást, megnéztük Auschwitz-Birkenai I és II-t. Érdekes kis túra volt, szerencsére magunk mentünk és végignéztük amik érdekelnek, majd vége. 4órás túravezetés helyett 2,5óra alatt végeztünk és pont eleget láttunk és úgy gondolom.

Innen Krakkóba vezetett utunk, ahova nagy nehezen megérkeztünk, egy útlezárással megküzdve. Legjobb ebben az hogy nem jelezték hogy útlezárás van, bemegy minden hülye, majd kerülhet 10km-t pluszban. Megérkeztünk, parkolás itt is ingyen van 18:00-tól 10:00-ig hétköznaponta. Leraktuk a kocsit, feljöttünk a hostelbe, ahol megrendeltünk, mert valami vallásos helyre foglaltunk szállást, alkoholt nem szabad itt fogyasztani. Fizetésnél többet kértek, mert az előleget állítólag megtartja a közvetítő cég (ha meg is tartja, örüljenek hogy közvetít, ne tőlünk kérjék el megint...) így picit többet fizettünk de még így is megéri, reméljük hiszen még nem aludtunk :)

Krakkó meglepően szép város, teljesen másra számítottam, elég szépen rendben van, sok a külföldi turista, szóval pozitív élmény. Láttunk várat, tüzet fújó sárkányt, plankingelő 10éveseket, brakeseket akik már csak kalapoztak, zsonglőröket illetve állószobrot :) Ja és a hostelt leszámítva az első ember aki hozzánk szólt egy jány volt és megkérdezte h megyünk-e inni vele. Máig nem tudom a szándékait, de ez nem is fog kiderülni valószínűleg.

Reggel tovább, most pedig nyomozunk az útvonalunk után :)

Ps: képeket nem hiszem hogy rakunk fel ide, majd a mapvivora és azt linkeljük.

Felfestettem az ördögöt a falra, rögtön jött két válasz is ami nemet tartalmazott. Lehet olvasnak és tudnak magyarul? Minden bizonnyal!

Kristian írt a revspace-ből hogy a legutóbbi meetingen megbeszéltél a dolgot és nem fognak minket ott altatni, de szívesen várnak mondjuk kedd esténként.
Illetve San Sebastianból írtak Spanyolországból, hogy ott sem fog menni mert éppen nem működik a hsp. Sebaj, a válasz a fontos.

Péter is elő került, felvették doktorira. Úgy látom hogy az ELTE-n bent maradni a nehéz és nem bekerülni :) Bár kétségtelen hogy Petinek fog menni.

2nap és indulunk, Peti nem túl szervezkedős, ez jó is meg nem is számomra, de hát majd visz minket az élet :) Már kíváncsi vagyok mit hagyunk itthon amire ténylegesen szükség lehetett volna.

további fejlemények:

Koen Martens írt, hogy Hágában a revspaceben esetleg fogadnának, de sajnos manapság már nincs sok köze a helyhez, szóval írjak nekik újra mert nagyon elült a lista. Nem szívesen teszek ilyet, nem koldulni akartam eddig sem, csak élni a helyzettel, meg is írtam neki hogy inkább nem, ha nem tudnak/akarnak segíteni akkor nem, semmi gond nincs ezzel. Majd jött a válasz, hogy betörtök a revspace-be és elloptak pár cuccokat illetve rákövetkező héten belecsapott a villám és kiégett pár cucc, szóval mi vagyunk a legkisebb gondjuk, szóval írtam újra, hátha.
Spike Charleroi-ban szívesen fogad minket Belgium és Luxemburgot összekötő utunkon. Első levelünkben közös fétisre találtunk a szocreál-postindrusztriális építőművészetben :)
Koppenhágában ismét szívesen látnak minket Riis és Tim Garbos személyében.
Hack42 hackerspace Arnhem-ben is vár minket Reinder de Haan írta a választ.

Kicsit furcsa hogy Belgium, Dánia, Hollandia, Franciaország és Szlovénián kívül senki nem válaszolt még egy nemmel sem.

Költségcsökkentés egy módszere ha a szállást okosba oldjuk meg. Vadkemping, csövezés vagy ismerősök keresése akik szállást tudnak illetve segítséget, tippeket nyújtani az út alkalmával. Ismerőseink nem igazán akadnak ezekben az országokban mint a szervezés során kiderült, viszont hasonló érdeklődésű emberek annál inkább.

Tavaly nyáron felugrottam a hspbp-be egy kis club mate-ért (jut eszembe ebből alaposan fel kell majd tankolni a németországi utankon) és épp egy francia vendégük volt, aki eldöntötte, hogy elbiciklizik Indiába. Ezúttal is respect neki, nem kicsi teljesítmény akárhány nap alatt is szándékozta megtenni. Nekem 50km 1400méternyi szintkülönbséggel is odavágott egy nap alatt :)

Ezzel az emlékkel élve, eszembe jutott hogy jó lenne hasonló érdeklődésű embereket találni akik esetleg szívesen találkoznak velük, jobb esetben még szállást is biztosítanának így felötlött a dolog, hogy megkeresem a hackerspace-eket.

2011. július 23.-án meg is kerestem szám szerint 29 darabot körülbelül úgy hogy azok útba is essenek. A levelet két részre bontottam, pár rövid bevezető sor azok számára akiket nem érdekel a teljes tartalom, csak a lényeg és el tudják dönteni azt hogy abszolút nem szándékoznak velünk foglalkozni, majd egy hosszabb terjedelmes rész ahol leírom a történetet pár sorban, célokat és hogy miért is keresem őket.
Természetesen senkitől sem várunk el semmit, viszont hálásak leszünk ha mégis kapunk bármit. Ha valaki csak találkozni szeretne velünk, esetleg segítene bemutatni a várost vagy eljönne sörözni azt szívesen vesszük és bátorkodunk elfogadni egy két felajánlást is ha tudnak nyújtani szállást.

Azóta pár "eredmény" is született. A közösségi szellem ismét nem hazudtolta meg magát, bár több válasz levelet vártam (természetesen számunkra negatív válasszal), de ami késik nem múlik, majd válaszolnak azok is akik esetleg még gondolkoznak a dolgon vagy épp a nyári vakációjukat töltik.

A levél hajnal környékén startolt egész pontosan 01:14-kor, ezt követte egy hosszabb alvás a részemről, majd a leveleim böngészése és kellemes meglepetés.
4belga címről (29 címben voltak listák is) rögtön kettő válasz érkezett, később egy harmadik is.
ptr_ szívesen fogad minket Brüsszelben az hsbxl nevében :)
Következő levélben Job Joossen csak továbbította a levelünk, majd következő levelében egy nagyon jó alternatívát ajánlott, vagyis keressük meg a signal.hackerspace.org podcast szerkesztőit és esetleg kérjük meg őket, hogy kis reklámot toljanak nekünk.
Majd Mike írt Ghent-ből, hogy szívesen lát minket.
Asbjørn Sloth Tønnesen tippjeként egy kontakt a Koppenhágai Labitat hsp-hez.
Domen Kožar, szívesen lát minket a Kiberpipa nevében Ljubljana-ban (Szlovénia) ha a megadott időben megyünk, egyéb időpontokban már elfoglalt.
Samuel Lesueur Párizsban szállást biztosít illetve körbevezet ha nem munkanapon érünk oda.
Psytek sajnos nem tud minket fogadni Brooklynban (NY), de szívesen lát minket a keddenként 7 és 10 között bármikor benézhetünk hozzájuk ha arra járunk. Később kiderült hogy nem látta hogy a signalos listára írtam és azt hitte hogy közvetlen neki küldtem :) Sajnos közölnöm kellett vele hogy időhiányban kihagyjuk Brooklyn-t :)
Hollandia, Utrecht-be invitált meg minket zkyp, 2levél alatt annyira felkeltette érdeklődésem, hogy szerintem beiktatjuk mint várost az útba és inkább Amsterdamból hagyunk ki kicsit, bár könnyen meglehet hogy holnap megint máshogy fogom gondolni... No meg Peti véleménye is döntő szerepet játszik természetesen.
Labitat (Koppenhága) hsp-ből Tax válaszolt, bár csak a listára így továbbítva lett nekem, hogy írjak ha tudunk pontosabbat, mert valószínű hogy ki tudnak segíteni, és amúgy is van egy szekuricsis csapat aki szívesen találkozna velünk :)
És pár perce futott be az amit már lassan hiányoltam is, egy levél Dániából aki arról érdeklődik, hogy a vízumainkat el tudjuk-e intézni időben? :)

2004óta vagyunk uniós tagállam, de már tavaly is találkoztam hollandokkal akik nem tudták (pedig itt nyaraltak) hogy Magyarország tagállam illetve el sem akarták hinni, hogy már Románia is az. Valószínűleg ott kisebb vagy máson van hangsúly a politikán belül. Mindegy ők meg úgyis mással vannak tisztában amivel mi nem...

Ezúton is, bár az egyikük külön megkért hogy inkább angolul blogoljak, szeretnénk megköszönni az eddigi válaszokat, felajánlásokat akkor is ha nem teljesülnek be, még így is hogy valószínűleg nem fogják tudni elolvasni amit írok. Belgákon pedig nagyon meglepődtem, eddig sem hittem róluk semmi negatívat, de most már csak pozitívummal élek :)
 

Az utazást valahogy meg kell oldanunk, felvetődött a vonat hogy arra viszonylag olcsó (~100ezer ft/fő) az Európa bérlet egy hónapra, viszont mindenki aki utazott már mind a kettővel tudja, hogy a vonat sokkal több problémával jár, időigényesebb kevésbé rugalmas. Persze van egy nagyon nagy előnye hogy az ember szabadon mozog rajta illetve alhat is, de mégsem adja azt a szabadságot mint egy autó.

Maradtunk az autónál, amiből nekem van egy, egy igazi piros 3ajtós tűzpiros Ferrari kopottpiros Opel Corsa, kicsi utas és csomagtér, 17éves :)
Szerelő nem mert áldást adni, azt mondta h ilyen öreg kocsinál már nem mer semmi biztosat mondani, mert bármikor bármi elromolhat. 2éve használom sosem hagyott cserben, meg vagyok elégedve vele. Bár az autópályán sokszor irigylem a BMW és Audikat akik próbálnak esetenként leszorítani a belsősávból, mert amikor a kamiont előzőm akkor még sehol sincsenek, viszont 200al bárki gyorsan útól ér... Egy szó mint száz, amit el lehet várni azt hozza, talán még kicsit többet a gép.

Pénzügyek, a kocsi 6-7liter körül eszik 100-on, 10ezer km az 700liter benya. Benzinről könnyű tájékozódni Európa szerte, száz és száz oldal hirdeti hogy adott országban mennyi az adott irányár a benzinnek. Fél évvel indulás előtt 400Ft-os benzinnel számoltam átlagban, ami így utólag tekintve nem is volt rossz ötlet, mert itthon még a 95ös ára egy átlag kúton 380Ft körül van, Angliában és jóléti országokban kicsit drágább de 400at is bőven eléri, bár nem néztem utána hogy őszinte legyek, de nem hiszem hogy sokat tévednék, de nem is nagyon izgat a dolog most már... 700liter benzin 400Ft-os átlagáron az 280 000Ft, ez majdnem a nyeremény fele akárhogy is nézzük, elég sok de nem gond, megyünk.

Időközben jó barátom felhívta a figyelmem az alternatív megoldásokra, és itt nem a bioetanolra gondolt... Mint kiderült és már régen is szemeztem vele de nem gondoltam hogy ennyire kiforrott alternatíva az LPG vagyis az autó-gáz. Az átalakíttatás 120ezertől 250ezerig terjed kb, motortól függ. Szerencsére a Corsa az központi injektoros így nem kell minden hengert klön megbuherálni, csupán csak 170ezer Ft az átalakítás és egy újra vizsgáztatás. A megtakarítást mindenki számolja ki magának, de a gáz ára itthon perpill 220Ft körül forog egy liter, a fogyasztás ekkora autónál észrevehetetlen különbség gázból és benzinből a teljesítmény csökkenésről meg nem is beszélek, mert a kocsi kis teljesítményű, nincs miből veszteni :)

Kalkulációim szerint 17-18ezer km után visszajön az átalakítás ára és kezdi el termelni a pénzt. Ez a távolság egy átlagos magyar autósnak 1,5év körül van. Ebből a szempontból szerencsére én többet is járok autóval mint egy átlag vezető, illetve most a nyáron 10ezer km-t fogunk lenyomni, szóval közel egy év alatt visszajön és mennyivel jobb hogy ebbe ölöm bele a pénzt ahelyett hogy benzinkutaknak fizetnék...
Ráadásul a német állam, hogy minél több autós álljon át erre a technológiára 2014?-ig államilag alacsonyan tartja az LPG árakat (hol adna itthon az állam ilyen garanciát??), szóval jóság lesz külföldön is.

Április elsején kész is lett a kocsi a szervizben, nem volt olcsó 176ezer +3ezerért gáz bele a végső összeg. 6ezer Ft-os difi az üzemanyagmérő miatt volt amire mondták hogy pontatlan, de mára elérte azt 4ezer km után, hogy nem működik (mutatja az gázállást, csak nem a valósat, mert mindig maximumot mutat). Ezen felül is elmondható hogy tróger munkát végeztek, bár a gép megy vele hibátlanul így az eredeti cél megvan, de a kábelezést illetve a csövek vezetését nem úri emberhez méltóan végezték el, pl gyári címkével ragasztották fel kijelző kábeleit a műszerfal alá és a többi...

200Ft-os átlag LPG-vel számolva pont a benzin fele 140 000Ft jön ki az üzemanyagra, így ha szó szerint nem is spórolnánk az úttal még úgyis jó a dolog.

Két bevezető posttal megindult a blog, ahogy van téma lesz is frissítés, illetve ahogy majd az időm engedi.

Elkészítettem a designt is, egy default sémát átalakítottam a témához megfelelőre, remélem tetszetős lett :) Nem sok közöm van a grafikához, sosem voltam jó ilyenekből :)

Kicsit pedig a névről. A hackerek európa körül elég nyilvánvaló okból született, a rövidítést pedig elkezdtem gépel a blog kreátorba, amiből kijött a hek ami hihetetlen hasonlóságot mutatott a véletlennek hála a hack-el, gondoltam pont jó egyszerű és nagyszerű, csak a blog.hu nem szereti a rövid neveket így jött a kín, hogy ki kell egészítenem még valamivel. Ez pedig mint a fenti ábra mutatja az sg lett mint stargate spectral gliders ami a csapat nevünk lenne. Egyik ITSCC-s alkalommal Peti regisztrálta be a csapatot ahol kötelező volt megadni nevet és ezt írta be, nem tudta vagy nem akarta megmagyarázni miért, aztán maradt a következő évre is, szóval innen ez a ronda és értelmezhetetlen név.

Legelső lépésben egy útiterv szükséges, hogy mégis merre megyünk. Alapból 13ezer km volt betervezve, de valószínűleg vagyok olyan szerencsés, hogy fél évet Írországban tölthetek, így az UK/Nagy-Britannia "kiesik" a körből, szóval redukáltuk 10ezerre. Persze ez egy egyszerűsített útvonal, valószínűleg a járulékos kocsikázással sokkal többet fogunk menni. Bárki meghallja annyit fűz hozzá, hogy:
- csak az utat fogjátok látni
- őrült vagy hogy ennyit fogsz vezetni (igen, Petinek nincs jogsija, de abszolút nem zavar)
Most megjegyezném, hogy ezek szimplán csak idegesítenek, nem segítenek semmiben. Pont abban a korban vagyunk, amikor mind fizikailag, lelkileg, pénzügyileg (hál istennek) nomeg időügyileg megtehetjük és meg is fogjuk. Ha nem jutunk végig az útvonalon akkor ez van, mindenképpen fogunk olyan dolgokat látni, amiket amúgy meg nem látnánk ha érdekelnének a fent felsorolt "tanácsok" és maradnánk a seggünkön.

Jól állok, diplomamunkámat kell (elkezdeni) befejezni illetve remélhetőleg Erasmust végigcsinálni, majd államvizsgázni. Lényegében van egy évem az egészre. Peti ennél keményebben tolja, diplomamunka, utolsó féléves vizsgák, államvizsga, doktori felvételi, szóval nem bővelkedik az időben.

Időben szóltam, hogy kezdjük el a szervezést, mert nekem még esetleg, de neki nem lesz ideje, de nem nagyon hallgatott rám :) Hosszabb kérlelés után végre rábírtam, hogy készítsen egy listát arról, hogy mit is szeretne megnézni és hol. Ez a lista el is készült, persze vim-mel írta Peti wiki pluginnel, de hát nem is kellett volna meglepődnöm, ő mindig talál valamit ami számomra újdonság :D

Lehetetlenségnek és annál is nagyobb hülyeségnek tartom azt, hogyha pontról pontra, percről percre terveznénk meg az utat, semmi hely ismerettel. Mindig történhet valami váratlan dolog, mindig lehet hogy valahol túl jól érezzük magunkat és szeretnénk még maradni, vagy esetleg egy kedves felajánlással élünk. Szóval az útvonal iránya és pontjai fixek, köztes út változhat és az időpontok rugalmasak, de a láncnak megfelelőek maradnak elképzeléseink szerint.

Az útvonal a következőnek ígérkezik, ország szintű lebontásban:
Magyarország - Szlovákia - Lengyelország - Németország - Svédország (érintőlegesen alsó csúcsa) - Dánia - Németország - Belgium - Hollandia - Luxemburg - Franciaország - Spanyolország - Portugália - Spanyolország - Franciaország - Olaszország - Horvátország - Szlovénia - Magyarország

Az utat kocsival szándékozzuk megtenni, de erről később bővebben...

Útvonal megvan, látnivalókat tudjuk miket szeretnék, vagy legalábbis körvonalaztuk.
Szállás ami kétséges, autópályák/autóutak/kompok díjainak kell utána nézni.
Étel ital meg úgyis ahogy adódik, kisbolt, nagybolt, különlegességek, étterem, gyorsétterem teljesen mindegy a számomra csak olyat kapjak amihez itthon nem jutok hozzá. Mint említettem a tapasztalat ami fontos minden téren, így a gasztronómiában is.

2010 decemberében újra megszervezte a Kancellár és az ELTE az IT-Security Coding Contestet, népiesebb nevén a hekkerversenyt. Ez már a 4. alkalom volt. Kasza Péter barátom és jómagam (Bucsay Balázs) immáron 3. alkalommal, reményekkel teli látogattuk meg a versenyt, mivel a 2. versenyen (számunkra első alkalommal) rögtön az első helyet kaparinthattuk meg, második alkalommal vissza szorultunk a 2. helyre, viszont új verseny, új feladatok, új kipihent erő, minden esélyünk megvolt, hogy elnyerjük az első díjat ami összesen 700 000 Ft-ot jelentett. Már a verseny alatt megemlítettem Petinek, hogy mit szólna ha ebből a pénzből körbe járnánk Európát, kis hezitálás nélkül jónak találta az ötletet. Kissé szkeptikusan álltam a dologhoz, mert az egy dolog, hogy én komolyan gondolom, de nem szoktam hozzá ahhoz, hogy az ember látszólagosan gondolkodás nélkül választ adva azt is gondolja amit fog. Szerencsére Peti pont olyan ember aki pont annyi idő alatt gondolja át a dolgokat, mint mások nem gondolják át, szóval a válasz rövid, velős és korrekt volt.

2011. februárjában volt esedékes a díjkiosztó, viszont miskolci létemre nem szívesen utazgatok Pestre, majd haza ha üres marokkal és boldogtalanul teszem meg ezt. Január végén feltelefonáltam egy ismerőst a Kancellárnál, hogy esetleg meg tudja-e mondani, hogy hanyadikok lettünk. Kis várakozás, visszahívás és hezitálás után azt mondta, hogy idén nem volt köze a versenyhez, de utána kérdezett és csak annyit mondtak, hogy mindenképp menjünk a kiosztóra, de többet nem árul el.

Ez természetesen pozitívum volt, reménnyel teli mentünk el az ELTE-re, majd nagy várakozás után kiderült, hogy mi nyertük el a pénzt. Ez egyetlen egy dolgot jelentett. Nem, nem Ferrari próba vezetést, nem is 100rekesz sört, nem indítunk vállalkozást hanem inkább tapasztalatot szerzünk és olyan élményeket amiktől remélhetőleg sosem szabadulunk meg. Ez is az egyik ok, amiért írni kezdtem a blogot. Vagyis megvalósítjuk az Európa túránkat.

Szóval kezdődhet a szervezés.