Hackerek európa körül

Miután megérkeztünk a hostelbe elkezdett esni az eső. Amig jobb idő nem lett, Balázs befejezte az előző posztot. Persze a wifi csak MacOSX alatt nem ment (még jó hogy nekem linuxom van) ezért Balázsnak egy UTP kábellel csináltam netet. Fél óra netezés után kezedett tisztulni az idő úgy, hogy elindultunk a belvárosba. Mivel a gyalogos nézelődés elég sok időt vesz igénybe úgy döntöttem, hogy legyőzöm a kerékpárral szembeni félelmemet és biciklivel nézünk körül. Bréma állítólag Európa, de inkább Németország egyik legkerékpárosbarátabb városa. A kerekezés miatt nem készítettünk olyan sok fotót; nekem út közben le is merült a gépem.  Meglátogattuk a város legrégibb negyedét a Schnoor-t, ahol szűk utcák és régivágású épületek fogadtak.

A kerékpár bevált, kb. 1 óra alatt bejártuk a város legszebb részeit. A fárasztó tekerés után a főtéren megvacsoráztunk és megkóstoltuk a helyiek szagos müge sziruppal felöntött sörét. A városközpontban mindenfelé kellemes zeneszó hallatszott; nem hiába híresek a brémai muzsikusok. Megtaláltuk egyébként a mesében szereplő állatok szobrát is.

Vacsora közben megint eleredt az eső; nem akart elállni, így visszafelé zuhogó esőben tekertünk. A villamos sínen sikerült jókorát perecelnem, bár az aikido edzéseknek köszönhetően egy gyönyörű gurulást hajtottam végre, ezért egy szúnyogcsípésnyi horzsoláson kívül semmi bajom nem lett.

A szállásra érkezve még kérdéses volt, hogy az Arnheim-i hackerspaceben fogadnak-e minket, mivel még nem érkezett válasz. Felcsatlakoztam hát a hack42 irc csatornájára, ahol kiderült, hogy a levelünk nem érkezett meg; a mailer daemon bouncolta, mert nem vagyunk listatagok. A hackerspaceben nem tudunk megszállni mert csak bérlik a helyet és a szerződés szerint nem fogadhatnak vendégeket, csak akkor, ha tagok is jelen vannak. A tagok pedig nem szívesen éjszakáznának ott. Felmerült a lehetőség, hogy a hackerspace mögött sátorozzunk, azonban jött egy jobb ajánlat is, miszerint az egyik tag lakásán pihenetünk meg. Miután meg volt a szállás lementünk a közösségi szobába és rágyújtottunk a német Paulaner söreinkre és a még Koppenhágában beszerzett 0.75-ös Hoegaardenre.

A sörözés után felmentünk a szobába, Balázs benyitott és tanácstalanul nézett rám: "Biztos, hogy ez a mi szobánk? Ez nem lehet az.". A tanácstalanság oka az volt, hogy valaki befeküdt a helyemre és ott elaludt. Én erre befeküdtem az egyetlen, még szabadon maradt helyre. Egyébként a tag valamikor hajnali négykor felkelt, körülnézett és rájott hogy rossz helyen van, majd zavartan távozott.  

Reggel összepakoltunk is irányba vettük Apeldoorn-t. Útközben megtankoltunk gázzal + benzinnel, most már rutinosabban a gázhoz adaptert kérve. Érdekesség, hogy a kútnál "Benzine"-nek hívták a 98-as benzint, "Super"-nek a 95-öset és azonos árban voltak. Annak ellenére, hogy a kúton dolgozó hölgy nem beszélt angolul (rázta a fejét, németül válaszolt) megértette mit mondok neki.

A kútnál észrevettem, hogy nem megy a hűtőtáska. Korábban találtunk a kocsiban egy olvadó biztosítékot, de nem tudtuk honnan van. Kiderült, hogy a hűtőtáska szivargyújtó csatlakozója esett szét. Pár perc alatt összehekkeltük és indultunk tovább.

Az Arnhem-i hackerspace felé vezető úton még megálltunk szétnézni Appledoornban. Olyan 40 perc mászkálás után elkezdett cseperegni az eső, ezért elindultunk visszafelé. A kocsi felé sétálva láttuk, hogy jön az apokalipszis, sűrű átláthatatlan eső fal formájában. Szerencsére még elértük az autót anélkül, hogy nagyon eláztunk volna.

Most éppen a hackerspaceben ülünk, "BlueBug"-ra várva, akit irc-n ismertem meg és a szállást biztosítja. Érdekes, hogy a tagok kicsinek érzik a 200 m^2-es alapterületű helyet. Balázs örömére itt kapható a Club Mate, bár ők is Németországból importálják. A hackerspace igen tetszik, kár, hogy nem alhatunk itt.