Hackerek európa körül

Na az ide vezető út nem volt egyszerű. Egyrészt teljesen kezdek belefáradni az utazásba, nem azért mert megerőltető, hanem inkább unalmas. Amikor elkezdtem vezetni tanulni, annyira rá voltam fagyva a “feladatra”, hogy el sem tudtam képzelni hogyan tud valaki elaludni vezetés közben. Na most már lassan nekem ez nem akadály, elég sokszor sikerül azon kapnom magam, hogy nehéz a szempillám. Nem kell hozzá reggelente csak olyan 50km és beleunok az utazásba... Ez is történt odafele úton, már Franciaország javában, ezért meg is álltam pihenni, majd 5-10perc pihi után indultunk tovább, felvettük épp a forgalom ritmusát, nagy villanás. A faszom, megint lefényképeztek valószínűleg szóval ez a 3. bünti amit eddig összeszedtünk a túrán. Reméljük innen sem küldenek semmit, vagy pedig a gatyánk is rá fog menni... Természetesen ezt sem érzem jogosnak, mert nem szándékosan hajtottam gyorsan, de hát megint csak az elfogult énem beszél.
Már Belgiumban és Hollandiában is feltűnt hogy nincs vagy nem tartják be a jobbról előzni tilos szabályt, de az biztos hogy ilyen Franciaországban nincs. Az ember nem is értékeli addig amíg rá nem jön ez mennyire is hasznos otthon. Szörnyű ha az ember próbál kikecmeregni a belső sávok valamelyikéből és hirtelen csak azt veszi észre hogy jobbról balról előzik... Persze itt nem a sztandard 2sávos autópályákról beszélek hanem a gyakori 4 esetleg 5sávosokról. Gondolná az ember, hogy a külsőben vánszorog aki akar, és minél beljebb annál gyorsabban halad a sáv, de nem teljes káosz és összevisszaság, mindenki ott cikáz ahol akar.
Két dolgot megjegyeznék itt: Németországban az autópálya NINCS mindenhol lekorlátozva táblával, sőtt... Ezen felül a határnál az autópálya sebessége korlátozva van a táblán legalábbis 130km/h-ra, szóval a korlátlan sebesség sem tudom honnan eredendő urban legend.
Másik, Franciaországban nem minden autópálya fizetős, akad jópár ami nem. Luxembourgból kb végig ingyenes Párizsig.
Ki hallott már az autópályán lerobbanó cigányokról, akiknek nincs pénze benzinre és ezért mindenféle arany kacatot árulnak olcsón, mert megszorultak? Na az országúton lerobbant bmw mellett hajtottunk el, amikor szó szerint beordított az ablakon még 100km/h-val mentünk, ezért megálltunk hiszen segíteni jó dolog és nagyon úgy nézett ki mint akinek szüksége lenne rá. El is indult felénk, bár nem tudtuk miben segíthet egy régi opel corsa egy lízingelt új bmwnek, illetve a language barrier is elég nagy lehet ilyenkor. Mindenesetre kiderült hogy a roma származású úriember Bulgáriából származik és tud annyit magyarul hogy “Jó napot”. Illetve kifogyott a benzine és aranygyűrűjét adná nekünk a bankkártyánkkért. Jó üzlet volt, nem éltünk vele és tovább hajtottunk. Út közben akadt még egy ugyanilyen, annak már nem álltunk meg.
Párizsba érkeztünk, autópálya lehajtó és az agyamat kerestem mert valahol eldobtam a sok paraszttól. Igen hallottam róla, hogy kézifékkel ne parkoljak, mert össze lesz törve az autóm, de az ami itt ment, az hihetetlen volt. Azt hittük Indiába érkezünk és nem a bőrszín miatt, hanem a vezetési technikák. Lehajtó két sávos, de mivel befér egy harmadik sáv is, ami természetesen csak a dugót növelte, lett is rögtön. Mindenki ment ahova látott, sávok nincsenek felfestve, mert minek. Mi mentünk ahol a többi, majd nem probléma hogy olyan sávban volt a furgon ami nincs, illetve ő mögöttünk is van egy méterrel, ő majd bejön elénk, ha rajtunk keresztül kell akkor is. Körülbelül kétszer akarta oldalba törni az autónkat, mire rájött, hogy elég közel van ha 3cm-re van az orra az oldalunktól és megállt. Majd egy motorosnak ment neki egy másik ugyanolyan furgon a másik oldalunkról. Óriási dugó, 1órás döcögés az 5-10perc helyett, minden autó horpadtan vagy törve. Dugókat csak úgy gerjesztik, mert a sávokat nem tartják, kereszteződésekbe direkt beállnak, így semelyik oldalról nem halad a forgalom, mindenki csak dudál, ráadásul sárga lámpa sincs zöldre váltáskor, így nem tudni mikor váltott zöldre ha elbóbiskol az ember.
Végre megérkeztünk az utcába a La Loop hsp-hez, ahova nem tudtunk bejutni, majd jött egy tag akit megkérdeztem és tényleg tag volt és beengedett. Ez a hsp is mint a többi ideiglenesen bérelt helyen van, félév max 1év múlva költöznek. Elég érdekes megoldás, 4-5szintes épület, ami belülről zárt térben lépcsőházhoz hasonló konstrukcióként van megépítve. A hsp az 1. szinten volt, de le lehetett látni illetve szólni a 0. és -1. szintre is.
Ebben a nyílt térben a gépek püfölésén és a beszélgetésen kívül nagyrészt csak a fű szívásával ment el idő :). A fiúk rendkívül rendesek és segítőkészek voltak. Mindenünk volt ami csak kellett. WC, zuhany, alvóhely minden. Itt 2éjszakát töltöttünk, egyik legjobb hsp volt amit eddig láttunk, illetve ezt élveztük a legjobban.
1. nap érkezésünk után elmentünk az Eiffel toronyhoz, ahol a 4lábból 2nél a lépcsőre, 2nél a liftre engednek embereket. Mi a lépcsőt választottuk, mert a lifthez kb 10xer annyit kellett volna várni, még a lépcsőhöz hogy megvegyük a jegyet olyan kb 30perc alatt végeztünk. Felmásztunk az első szintre, ahol a kilátás szép volt, de csak egy magas pont. A 2. szinten már megnyílt a látóhatár, sokkal több minden és színesebben látszott. Majd a lifttel felmentünk a legmagasabb látogatható pontjára, ami hihetetlenül szép volt, természetesen az nagyon megdobta a hangulatát, hogy a 2. szinten lement már a nap, majd a liftből hirtelen felkelt és megnézhettük újra a 3. szinten ahogy lemegy.
Jelentem a világ egy nagy kamu, távcsővel néztem a napot ahogy lement és 8bites pixeles volt. De tényleg.
Visszafele vettük az irányt a hspbe, majd kis netezés után az alvást választottuk. Elvileg volt egy projectjük ami érdekelt volna minket, de sajnos nem volt jelen a tag aki vitte a projectet.
Reggel kelés, indulás be a városba hogy megnézzük a katakombákat. Oda is értünk olyan 1órára, így csak 2,5órát kellett sorban állnunk... Megáztunk, kiszárított a szél de végre sorra kerültünk 4 előtt így nem zártak be az orrunk előtt. Majd kiderült hogy teljes árat kérnek, de csak a fele tekinthető meg, mert power failure van és nem mehetünk be a sötétbe. A látvány elég durva volt, de nem időztünk lent sokat, csak olyan 30percet. Erőltetett irány vissza. Notre Dame iszonyatosan nagy sor, mert ingyen van, pár fotók és mentünk is, nem állunk megint sorban mert semmi másra nem marad időnk. Ellátogattunk még a mindenhol kiplakátolt Dalí kiállításra, ami egy kocsma méretű galéria volt, pár skiccel és képpel. Szép volt, de nem sok. Louvre-ba is bementünk, a francia kormány nagyon támogatja a fiatal kulturálódni vágyó egyéneket, mert 26éven alul minden EU állampolgár ingyen mehet be a múzeumokba, így a Louvre-ba is. Hát ez a múzeum mindent felülmúlt, 2,5óra alatt kb a 20%-át tudtam bejárni, megnézni mindent csak rohanós tempóban. Iszonytatóan nagy tele olyan műalkotásokkal amit ha az ember alaposan meg akarna nézni heteket tölthetne el alvás és evés nélkül csak a múzeumban. Elképzelni sem bírom hányan takaríthatják :)
Ennyi volt a nap, a sok sorban állás elvette az időt minden mástól. Hsp felé bementünk a helyi feketék által vezetett vállalkozásba, a speed rabbitba, ahol francia viszonylatban olcsón vettünk két pizzát. Bár csak otthon is ennyire serényen dolgoznának azok akik nem teszik. Ráadásul nem is volt rossz, jóízűen ettünk és finomat.
Elég fáradtak voltunk a sok sétában, olyan 16-20km-t szerintem lenyomtunk az nap, nem beszélve a 3óra sorban állásról... Szóval nem sok kedvünk volt szocializálódni. Olyan 11körül odaült hozzánk Zak, egy fekete csóka akiről semmit nem tudtunk, viszont ő állítólag sokat hallott rólunk (nem :)). Ennyi történettel rendelkező embert, ritkán talál az ember :)
Mint kiderült Californiából származik, Romániában élt 5évet, de 3éve összetűzésbe került az ottani maffiavezérrel (Bukarestben) és a rendőrség letartóztatta, majd kitoloncolta és elküldte különgéppel Párizsba ahol a hatóságok nem tudják mit kezdjenek vele, mert a vízumja lejárt (ezt nem igazán értettem miért számít, mivel az útlevele jó) és a románok meg bajlódnak. Kapott 3hónapnyi menedékjogot, de utána le kell lépnie, most jár olyan 2,5hónapnál. Párizsban eddig több helyen lakott, csövezett illetve drogdílereknél éldegélt. Utóbbiak volt hogy összeverték vagy megpróbálták eltörni valamelyik testrészét, most ide került a hspbe, mert ellopták a gépét ami meglett, de rossz így meg kell javítani de esélytelen, így kuka. Ezen kívül kulcsszavak szintjén elmesélte hogy nácik irányítják az usát illetve hogy nem lett felszabadítva egy fekete sem csak el lettek adva újra, hogy mennyi pénze van minden amcsi állampolgárnak aki ott született, de nem is tudnak róla. Illetve hogy Romániába is azért ment, mert a rendszer üldözi, röviden azért mert be akarta perelni az államot hogy fizessék meg a jussát ami abból származik, hogy a felmenői között volt indián, rabszolga úgy hiszem Nigériából, illetve van a vérvonalában egy két olyan fehér családból is (mivel előszeretettel szeretkeztek a rabszolgáikkal ezek a családok férfi tagjai) akik most a világ 150 legbefolyásosabb cégét vezetik.
Kicsit sok volt az információ egyszerre. Mindenki abban hisz amiben szeretne, nekünk is vannak fenntartásaink a kapott információkkal kapcsolatban, de mindenesetre jó pár hihető információt is kaptunk tőle és összességében egy érdekes személyiséget ismerhettünk meg.
Reggel indultunk tovább magunk sem tudtunk merre, de előtte össze kellett pakolni illetve kiállni a mélygarázsból ami a hsphez tartozott. Teherlifttel vittük le 1. nap a kocsit a -2. szintre, és most fel kellett hozni. Bár teherliftet láttam már, de autóval sosem használtam. Lejutni a pincébe is elég érdekes volt, mivel az ajtónál barikádként 2db asztal volt becentizve, így nem valami gyorsan tudtunk ki be mászkálni a tömérdek cuccal, de végül útnak indultunk.