Hackerek európa körül

Párizst elhagytuk végre, bár a hely és az emberek ahol laktunk nagyon rendesek és segítőkészek voltak, de a közlekedés kiakasztott minket. Elindultunk La Rochelle irányába a nyugati tengerpartra kicsit fürdőzni, bár elég messze volt, tudtuk hogy autópályák nélkül nem egy napos project lesz. Szállásunk nem volt sehol, így csak mentünk a nyugat felé, az  óceán reményében. Toursba megálltunk, 1óráig kerestünk LPG-t met az auchanban nem lehetett pont azt tankolni, majd végre egész napos keresgélés után találtunk mobilgrillezőt, doboz-faszén-petró-állvány valami 5euróért. Vettünk némi húst és utaztunk tovább. A semmi közepén ránk sötétedett így jónak láttunk letérni az országútról valami nevenincs útra. Ez olyan jól sikerült, hogy máris jobbnál jobb helyek kínálkoztak a kempingezésre, egyetlen egy probléma volt, hogy tovább hajtva a boros pincék mellett volt egy település is, ami egy kis falunak tűnt a sötétben. Ennek nem örültünk, mert elég valószínű, hogy onnan is járnak dolgozni az emberek és az út mellett nem lenne jó ha meglátnának.
Végül találtunk egy szuper helyet, 3pince mellett a hegyoldalban. Már elég rég óta nem voltak gondozva azok a pincék, útról is épp nem lehetett belátni, így hát tábort vertünk. Pár láthatósági teszt, kis gyomtalanítás és sátor állítás. Pár belga sör mellett meggyújtottuk a grillező cuccot, ami alig akart parázslani és végig a sütés közben is petróleumos füst szállt belőle. A csirkeszeleteink sem lettek a legpikánsabbak így. A petróleumos füstölt íz eléggé rontotta a fine dining élményt :)
Reggel 8kor keltünk, kezdtek az autók indulni a munkába, így pakoltunk. Az autó végig az út mellett volt, szóval elég feltűnő hogy egy magyar rendszámos corsa valahol ott csövel látszólag érthetetlenül. A távozásunkkor egy 60as éveiben járó öregember jól meg is bámult a kocsijából.
Ezen a napon el is értük La Rochellet, ahol 1órát engedélyeztünk magunknak a homokos-kagylós parton. A víz elég mocskos volt, meg milyen meglepő de sós is, élmény megvolt mindenképp, kis napozás és lubickolás és tovább az útra.
Egész nap utaztunk, elértünk Bordeauxba ahol ismét nem volt szállásunk, mert eddig netünk sem volt, foglalni sem tudtunk. Beültünk a mekibe elfogyasztottuk a 1337. french friest is, amivel a mai napig ki van már a tököm (/*spoiler alert*/ pedig épp Velencéből írok, kicsit el vagyunk maradva). Lényeg a net volt, felírtuk a címeket és elmentünk vadászni, neten foglalásban nem bíztunk mert nem a bevállt oldalakon jöttek be a dolgok. Első hotelben közölte hogy 2perc múlva zár és döntsük el mit akarunk. Gondoltunk ha nem dolgozik a pénzért mi sem maradunk ott, szóval mentünk tovább. Végül a külváros külvárosában találtunk egy hotelnegyedfélét ahol egy hajót imitáló hostel/hotelban kopogtattunk szállásért, de nem volt már hely, megteltek. Megkértem a usert hogy had használjam a netet még Peti elmegy a többi hotelbe vadászni, aki készségesen segített és megengedte hogy használjam. Épp kempingeket kerestem amikor megkérdezte hogy maradunk-e mégis, mert valaki nem jött és szerinte nem is fog jönni.
Megkaptuk a legzajosabb szobát, ami elég kicsi is volt, ráadásul nekem takaró helyett egy pokróc jutott, mindezt elég borsos áron.
Reggel keltünk és indultunk a “We make porn”-os matricák hazájába, Toulouseba a Tetalabba.