Hogy őszinte legyek eddig olyan szláv társadalmat akik nem az alkoholról vagy a háborúról voltak híresek még nem nagyon láttam, bár tény hogy elég sok ország és népcsoport van még hátra a számomra. Trieszt után elvékonyodik Olaszország és Szlovéniába léptünk át. Az autópálya matrica 15euró egy hétre, hasonlóan működik mint Ausztriában. ami azt illeti eléggé is hasonlít Ausztriához (hú vajon miért?).
Átléptük a határt és kb 10km-enként egy tábla emlékeztetett arra hogy Postoljna mellett található egy gyönyörű cseppkőbarlang amit érdemes megnézni. Kis hezitálás után, bár már meg volt beszélve a találka Ljubljanaban mégis csak a barlang felé vettük az utat. Előtte kis bevásárlás a Sparban, furcsa módon akármennyire nem magyar cég a TESCO, Auchan, Spar stb mégis kicsit megnyugvást nyújt az embernek ha ilyenbe keveredik, mert ismerősöbb a helyzet mint a Carrefourban vagy akármi másban aminek híre sincs itthon.
Később parkolás és indulás a barlanghoz, előttünk egy cseh és egy szlovák lány/fiú párocska szenvedett, mert diákok voltak de 26 múltak így nem volt olcsó jegy a számukra, mellesleg rengeteg szlovák rendszámú kocsi volt mindenhol. Végre belépést nyertünk a barlangba, először egy 2km-es úton kisvasúttal megyünk a szűk vagy éppen óriási termekben ahol vigyázni kell a fejekre, mert nagyon könnyen oda tudja csapni az ember ha akarja. Furcsa módon a cseppköveket nem szabad megfogni (evidens) mivel a bőrön lévő zsír réteg elég hosszú időre megakadályozhatja a mészkő lerakódását viszont a kisvasút érdekében ők lazán átvágtak több méteres átmérőjű cseppköveket stb...
Le a kisvasútról, több táblával jelezték a barlangban hogy oda sorolj amilyen nyelven akarod hallgatni az idegenvezetést. Itt volt szlovén, angol, német és olasz (nyílván ezek) és szlovák. Utóbbit kicsit furcsálltam, mert nem is szomszédjuk, viszont magyar sehol nem volt. Az angol tökéletesen megfelelt nekünk, nem is arról volt szó hogy magyar kellene, de azért mégis, ha már szomszédjaik vagyunk.
A barlang maga nevében csodás, érdemes mindenképp elmenni és megnézni, ráadásul a belsejében egy Humanfish nevű emberhal élőlény van, ami a barlangi körülményekhez igazodott. Semmi köze nem volt se a halhoz (max annyi hogy vizi állat) emberhez meg főleg... Érdekessége hogy 10évig el tud élni táplálék nélkül és olyan 100évig él. A barlang túra végén újra kisvasútra ülünk és indulunk a kijárathoz, de előtte elmondták hogy az egész barlangok egy földalatti folyó vájta ki amit ugyan perpillanat nem látunk, de a túra végén fogjuk. Kisvasútra felülve 500métert tettünk meg amikor óriási páratenger és olyan 20méteres mélységben kisebb vízesésekkel ott folyik a folyó. Nem volt egyszerű látvány, már csak ezért is érdemes bemenni a barlangba, ha a cseppkövek nem is érdekelnek senkit.
Ezután Ljubljanaba vettük az irányt, nagyobb forgalmi dugóba keveredtünk az autópályán de azért haladtunk. Megérkeztünk a hackerspace-be ahol ketten vártak minket, körbe vittek és elmagyarázták a projecteket és azt hogy mivel is foglalkoznak igazán. Ami azt illeti nem is igazán hackerspacenek titulálják magukat első sorban, mivel egy akármilyen diáktársulás alatt vannak és a helyet illetve még pár dolgot így támogatásokból kapnak, cserébe azért hogy számítógép múzeumot üzemeltetnek, előadásokat-oktatásokat tartanak illetve van egy kisebb ubuntus oktatótermük diákoknak is.
Furcsa érzés volt, de éreztük hogy kezdünk visszakerülni Magyarország közelébe. Természetesen nem arról beszélek hogy tudtuk hogy már csak 150km-re van a határ hanem arról hogy bár gazdaságilag és technológiailag odatett a keletnek a szocializmus illetve a háborúk, de a kultúrának nem igazán szabott határt. Még az északi népek teljesen gyakorlatiasak voltak és kerülték a tényleges bemutatkozásokat, kézfogásokat és mindent illetve nyugaton sem vitték ezeket túlzásba, kézfogást és beszélgetést nagyrészt nekünk kellett kezdeményezni minden másban is magunkra voltunk hagyva, itt kezdett megváltozni a helyzet. Mindenhol segítőkészek voltak, félreértés ne essen, szimplán különbözött az hogy ajánlásokat tettek vagy kérni kellett. Nem szándékszom megítélni melyik a jobb, én az utóbbihoz vagyok hozzászokva. De ugyanígy csak kicsit lightosabban meg van a különbség pl Miskolc és Budapest között is. Miskolcon alapvetően sokkal kedvesebbek és segítőkészebbek az emberek, viszont alacsonyabb az intelligencia átlagosan (ebben biztos vagyok) és a nem kívánatos személyek száma is magasabb.
Visszatérve a lényegre, hackerspace után bár a házigazdánknak Izi-nek dolga volt Domen vette át a gondunkat. Hackerspaceben még megkóstolhattuk a Burek-et, tészta túróval vagy mivel töltve, elég olajosan :) Érdekes gasztronómiai kirándulás volt, már hallottam róla és jó volt úgy megkóstolni hogy bár nem terveztem olyat enni mégis tudtam hogy egyszer akarok. Amiben pedig biztos voltam az a lóburger. Nemzeti kajájuk vagy valami ilyesmi, mivel Domen sem látott sehol még a világon, pedig úgy tűnt ő is járt már pár helyen. Szóval lepakoltuk a cuccokat Izi lakásába majd belecsaptunk az éjszakai életbe :) Meglátogattuk a legközelebbi lóburgerest ahol kikértük a hamburgerünket. Ízben nem igazán találtunk különbséget, ugyanolyan volt mint egy sima hamburger a különbség talán az hogy elég nagy volt, bár olyat még tud szerezni az ember ha akar és a húspogácsa pedig lóhúsból készül. Lenyomtuk amennyire bírtuk és kicsit beszélgettünk.
Előkerültek az atomerőművek, a globalizáció a szlovák-szlovén rokoniság mivel rákérdeztem hogy mégis miért van itt ennyi szlovák rendszám, de állítólag a szláv nyelvrokonságon kívül nem tudnak sok minden másról illetve a nyelvekben van sok hasonló szó, de a jelentésük teljesen más. Domen ráadásul python kóder és finneknél is dolgozik jó pénzért. Mesélte hogy minden nagyobb tömb alatt Helsinkiben van egy atombunker amibe az egész népességet el tudnák szállásolni és olyannyira fel vannak szerelkezve hogy 2-3évet lazán ki tudnának húzni lent. Hát van pénz szarásig ott északon úgy néz ki :)
Később elnéztünk egy nem olcsó ír sörözőbe ahol a Human fish nevű helyi sört akartuk kipróbálni, de sajnos nem volt raktáron így nem lett belőle semmi, következő sörre a főutca közelében került sor majd hazaindultunk.
Következő napon elég sokáig aludtunk illetve neteztünk majd egy lóburger után a városba indultunk szétnézni. Eleredt az eső hogy meg legyünk bénítva természetesen, majd szerencsére nem sokkal később el is állt. Szlovéniáról nem árt tudni hogy 2millió lakosa van és Ljubljanaban csak 350ezer él, ez pluszban szimpatikussá tette számomra az egész országot. Ezen a napon Domen nem ért rá sajnos, mivel a születésnapját ünnepelte. Elsőnek a város közepén lévő erdőt néztük meg egy félóra-óra erejéig, majd a főutcát és mentünk vissza intézni a holnapot.
Az autót fel kellett tölteni illetve bevásárolni sem lett volna rossz, így felhívtam Izi-t hogy segítsen benne. Végülis egy skateparkhoz kellett mennünk az autóval ahol fel tudtuk tölteni este az autót illetve kiküldött a külvárosba ahol a boltok nagy része volt található hogy ott nyugodtan tudunk vásárolni elég választékosan.
Beávásárlás, autót felkötöttük az áramforrásra majd mentünk a szállásra. Alvás és reggel indulás. Hamar el is értük a határt ahol rádöbbentünk elég hamar hogy otthon vagyunk, mert még normális helyeken az autópálya elején a határnál van autópálya matrica bódé, itt persze nincs. Autópályamatrica az kötelező, viszont venni sehol nem tudsz. 30km kocsikázás után végre egy tábla hogy arra található, 2km kitérő de sebaj, megtettük, igen ám, de bankkártyás fizetés nem lehetséges, viszont eurót elfogadnak kb fele annyiért... szóval jó drágán lett végül matricánk, mivel egy forintunk sem volt. Majd ugyan ez történt Hatvannál a pihenőben állított étteremnél is.
Borsod megye táblától (de tényleg, méterre pontosan onnan) olyan esőbe cseppentünk, hogy hihetetlen volt. 3méternél tovább már a felfestést elmosódva sem láttuk. Miskolcra érve hál istennek ez mérséklődött így már csak csepegő esőben kellett kipakolnunk.
Végre itthon voltunk.
1nap híján 1hetes késésben voltunk a postok megírásával, de ez volt az utazásról szóló legutolsó valószínűleg.
Az LPG-vel olyan 100 000Ft felett spóroltunk és 8300km-t tettünk meg. 11országban jártunk a 14tervezetett helyett és Olaszországot sem úgy jártuk be ahogy szerettük volna, de mindenképp megérte a dolog.
Abból mindenképp érdemes tanulni, hogy ha különleges dolgokra van szükség külföldön, mintpl LPG akkor előre kell felírni a címeket, mert sajnos erre a navigációs szoftver sem képes még hogy kínálatot adjon egy benzinkútra. Keresni meg hosszadalmas, unalmas, ideg-és időölő. Ezen felül ugyanígy nem érdemes szállásokat keresni irl, inkább foglalni kell és előre, minél hamarabb ahogy lehet.
Az út alatt egyedül a generátor halt be, az 16500Ft volt :) A kötött Cisco szart sem ért szépen fogalmazva, bár legalább haza tudtuk volna hozni a kocsit vele, ennyi haszna volt.
